Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - L. Dömény Katalin: Igazsága megszállottja - A Fűtő című Hajnóczy-novella ideo-logikus dimenziója
az ő igazi „vadászterülete”: az „organikus művészet” létrehozásának kísérleti terepe, ahová a tökéletes Mű, „a Nagy Fazekas lepipálásának” becsvágya űzte. És talán ezért is lett egyik domináns struktúraformáló tényezője az ő művészetének a groteszk-ironikus irodalmi és kultúrtörténeti párhuzamvonás és allúziós technika. Mindenekelőtt viszonyítási pontokul, mércékül szolgálnak a letűnt korok hősei és eszméi az ábrázolás erőterében álló „XX. századi létezési perünkhöz” (Mészöly Miklós definíciójával). * A fűtő című novellát választotta első kötete (1975) címadójául, s a borítóra írott bemutatkozásával József Attila híres önéletrajzára játszik rá, nemcsak tematikájában, hal- mozási módszerében is: „Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szent- képügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedöinas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” Hajnóczy tehát kazánfűtőként is dolgozott, akárcsak novellahöse (sőt, „az Öreg”, az apja is), és ez a „tűrhetetlen” körülmények között végzett munka lett a közvetlen valóságélménye a magyar- országi Kohlhaas-novellának. A fókuszba egy olyan konfliktusmodellt állít, amely az állampolgári lét ellentmondásain keresztül „a magyar szocializmus korszakában” reprezentatív egyéni és társadalmi csapdákat szemléltetheti. Ez a nyersen ideológiai-szociológiai matéria elsősorban a Kleist-elbeszélés virtuóz felhasználásával lesz igazi („organikus”) irodalommá, jelképes novellává: a rendkívüli jogérzettel áldott-vert individuum „örök” drámájának, bizarr tragikumú szituációjának és sorsának ironikus-groteszk többértelműségével. Itt a jogsértő incidens már önmagában is modell értékű: a pártállam „puha diktatórikus” mechanizmusát tükrözi a „védőital-ügyben” „felsőbb utasításra” hozott döntés és automatikus végrehajtása egy gyárban. (A fűtőknek járó napi fél liter tej megvonása az érintettek megkérdezése nélkül.) Még egy „kelet-európai abszurd” motívumot is találhatunk benne. (A súlyos gazdasági bajokat jelentéktelen takarékossági intézkedéssel kezelik, s a „kollektív” érdek nevében a vezetés éppen azokat a „dolgozókat” sújtja, akik már minden értelemben „tűrhetetlen” körülmények között élnek. Ehhez nyilván az is hozzátartozik, hogy e károsultak éppen azok, akik - a hivatalos ideológia szerint - a pártállamnak mint rendszernek „munkásosztályként” a kiváltságosai lennének, azaz „uralkodnának”.) Szkárosi Endre értelmezését idézve: „a deklarált látszatok lemeztelenítése” A fűtő egyik lehetséges olvasata. Ugyanígy logikus, oksági elvet hordoz a külső történésként kibontható eseménysor. Egyfelől a hős környezetének olajozott reakciói, a függő beszédek árulkodó közhelyei, másfelől az igazságát kereső ember tehetetlensége, látszólagos megalkuvása és/vagy „bedilizése”. Hajnóczy példázata, amelyet egyén és társadalom (egyén és állam, egyén és család, egyén és „hivatalos személy”) „kohlhaasi konfliktusa” köré szőtt, ezen a síkon a magyarországi „szocialista rendszer” természetét (a nem jogállam!), állampolgárainak hely- és közérzetét, valamint az emberi jogok érvényesítésének korlátáit veszi célba. A konfliktusokat beszédhelyzetekbe ágyazza. Ugyanakkor mindent látvánnyá és történéssé is alakít. Nincs egyetlen ún. eligazító kommentárja sem az ö narrátorának. A Kádár-rendszer puha diktatúrájának szürke hétköznapjaiból vett életmetszetet a sajátos elbeszélésmód — egy furcsán szenvtelen, ironikusan tárgyilagos hangnem - lelkesít át. Feszültséggel és több jelentéssel töltve meg a legbanálisabb tartalmú családi és gyári jeleneteket. Kleist egyedítő ábrázolásától eltérően H. P. epizódalakjai valamennyien a főhős (mint kiskeresetű, nehéz fizikai munkás) társadalmi környezetét reprezentáló típusokként jelennek meg. Ennek a típusalkotásnak persze nem sok köze van a klasszikus realizmuséhoz. E figurák lényege az általánosra redukálódik, hiányzik belőlük a sajátos, a különös. Se nevük, se egyéniségük, egyedül beosztásuk van. Még Kolhászné sem 224
