Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Hajnóczy Péter: Ló a keramiton (filmforgatókönyv)
Aztán lassan végigjáratja tekintetét az építkezésen. Majd - mintegy mellékesen - a szalaghoz lép, darabig figyeli a munkát, és egy természetes mozdulattal a fiú remegő, meztelen vállára teszi a kezét. Alkonyodik; szeptember van. 9. kép A VERÉBFIÓK Palatínus strand. A füvön, a színes plédeken, napozóágyakon heverő férfiak, nők, kisgyerekek. A fiú a könyökére támaszkodva fekszik a füvön, a lányokat nézi. Aztán megpillantja a verebet. Verébfiók, repülni nem tud, egyik lába törött. Ott ugrál a napozóágyak között a füvön, és morzsákat szedeget. A napozó, beszélgető, kártyázó emberek oda-odapillantanak a verébfiókra, aztán elfordítják a fejüket. Valaki - kövér asszonyság - süteménymorzsát szór neki. A fiú is elfordítja a tekintetét a látványtól, de mintha kényszerítené valami: a sántán ugráló, süteménymorzsát csipkedő kis verébre esik a tekintete. A strand lassított, késleltetett ritmusú totálképe: a napozók, kártyázok stb. a vízben labdázók; az ég felé röppenő nagy, pöttyös labdák; színes tigrisek, lovak, amelyek pénzérmebedobással lassan előre-hátra ingának; tornaszerek, Olajozó, Hangosbemondó, Büfé stb. Az emberek fel-felpillantanak, a sántán ugráló verébfiókra villan a szemük, aztán elfordítják a fejüket. A kövér asszonyság valami infantilis, derűs jósággal és őszinte emberi szeretettel, amit másra pazarolt volna - vastagon kifestett, rúzsozott ajkak stb. -, ismét süteménymorzsát szór a verébfióknak. Az asszony egyedül fekszik egy gyékényen. Figyelme megoszlik a madáretetés, illetve aközött, hogy fólfigyel-e valaki arra, hogy ő jó, és hogy egyedül van. Nézi a napbarnított, egymás vállásba tapadó, előtte lassan ellépkedő fiatal párokat. A fiú mozdulatlanul fekszik, cigarettára gyújt, lassan kifújja a füstöt. Elkapja a szemét a verébről, az asszonyt nézi. Értetlenül, kegyetlen tekintettel, ahogy a fiatalok néznek; nem bocsátja meg az asszonynak, hogy csúnya, öreg és kövér. Nem bocsátja meg a szeme, hogy ez a kövér asszonyság egyszerűen egyedül van és most éppen jó valakihez, társa van. Ekkor bukkan fel az egyik büfé felől a félrészeg csavargó. Borostás képű, úgynevezett „durva kinézetű” alak. Kissé tántorogva lépked, szeme véres; mintha nagyon régen keresne valamit vagy valakit. Tekintete a verébfiókról az asszonyságra téved, megáll, mozdulatlanul, kissé ingadozva nézi a jelenetet, a süteménymorzsát mohón csipegető verébfiókát és az asszonyt, aki most már belezuhant az irgalmasságba, mint aki 203
