Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)
mert sem a Cristiane, sem a Charlotte temetésére nem mentem el. Pedig nincs olyan múlt (fölemelt mutatóujjával hangsúlyozva), amelyet szabad lenne visszakívánni. Csak az örökké új létezik, kedvesem... (A lány kis vadóc módjára szökik félre előle megint. Keserű fintorral.) Kegyeddel úgy vagyok (tisztelete jeléül mélyen meghajol a lány előtt), mint egy illatozó bokorban lapuló nyulacskával. Az erdőszéli homályban éri ilyen meglepetés az embert, ha a napfényes rét káprázatát elveszítve... LÁNY Ez volt az opálkő, ugye? ÖREG ...belép az ifjúság sejtelmes rengetegébe. (Mind nagyobb magabiztonsággal.) Csak el ne ugorjon előlem az a nyulacska. (Végre egyszerre nevetik el magukat.) Talán Madame de Staél találta el az igazságot, midőn azt mondta nekem: „Önnek szüksége van arra, hogy elcsábítsák!” LÁNY Csakhogy én a más menyasszonya vagyok. ÖREG Vérbeli színésznő vagy, ezt már mondtam neked, ugye?... (A lány hátrálni kezd az íróasztal körül, ő játékosan - kissé lihegve - követi.) Gondoskodom róla, hogy fellépj Weimar- ban egy olasz komédiában. Garantált siker. (Széles karmozdulattal vonná mellére a lányt.) LÁNY (durcásságában több a meghittség, mint a tartózkodás) Na, ne vacakoljon velem... excellenciád. Fokozza az iramot. Az öregúr futni kezd, orra esik. Térdét tapogatva, világfájdalmas ábrázattal próbál feltápászkodni. LÁNY (odamegy hozzá, szánom-bánom hangon) Túlozni méltóztatott. Nem vagyok én arra érdemes. (A férfi deAz öreg vetett ágyban fekszik; a fóléje hajló lányt igyekszik magához ölelni. ÖREG (láthatólag jobban érzi magát; kérlelően) Még csak egyet, de ne látványosan gügye puszit. Színpadon sem állhattam soha a rúzsos szájak cuppantásait. rekát átkarolva, óvatosan a székhez vezeti.) ÖREG Nehogy magam ara hagyj. (Nyög egyet.) LÁNY (engedi, hogy az öreg nagy prac- lijával meglapogassa) Lefogadom, kutya baja. ÖREG El kell próbálnom veled a Victoria szerepét. LÁNY Ki az a Victoria? ÖREG A kurtizán A gyertyás című komédiából. LÁNY Ha még egyszer tapogatni kezd!... Van itt a hercegi udvarban elég kurtizán. ÖREG Őket már unom. Egész nap pletykálnak, jó modort mímelnek, ömlengve politizálnak... (Színlelt nagyvonalúsággal.) Jól van hát. Az erényes Carubinát fogod alakítani ezek előtt a majmok előtt. Csöngetek, hogy jöjjön a protokollfőnök (méltóságteljesen húzza ki magát)', közlöm vele, hogy így döntöttem! LÁNY (kételkedve néz körül) Van itt egyáltalán csengő? ÖREG (mint aki nem hallja, bizalmas csevegéssel) Carubinából sem hiányzik, meglátod, a furfang. Van egy mulatságos nyelvespuszi jelenete... Meg- éreztem a szád ánizsillatát. (A lányban viaskodni látszik szemérem és kíváncsiság. Az öregúr ceremóniás pózba vágja magát. Fennkölten.) A Goethe hangja, gondolom, felér egy csengővel. (Megfogja a lány kezét és sietve teszi a homlokára.) Megint lázam van. (Hátrahanyatlik a székben. Kimeredt szemmel várja, hogy rázni kezdje a hideg.) (Sötétség) 2. LÁNY (talán taktikázva) Előbb halljam a szöveget. Most már igazán felpiszkálta az érdeklődésemet az a jelenet. ÖREG Carubina társalgása a kerítőnővel? (A lány bólint.) Ne izgulj, idejében elkészülünk vele. Pár nap múl7