Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)

va próbára is állhatsz, tiéd a női főszerep. Megígértem. Am előbb (kissé öntelt vigyorral) hadd gyakoroljam magam a férfiszerepben, mielőtt Ládává vedlenék a kedvedért.

LÁNY (lefogja a paplan alól nyúlkáló kezet) 0, ebben a szerepben minden férfi egyformát! magabiztos!

ÖREG Tévedsz. Ezt a legendás gőgös- ségű Geothe meri neked mondani. Valamikor nem ismertem önteltebb szellemet magamnál. De közben irigységgel töltöttek el a Byron botrányos szívügyei, s hiába öntött olajat egy angol hercegnő hiúságom szalmalángjára. Igyekeztem persze elvégezni, amire erőimen túl vállalkoztam, s megérdemelni, amit érdemeimen túl kaptam. (Elgondolkodva.) Végül aztán: egész természetkutatásom csak arra volt jó, hogy meggyőződjek róla: nem tudok semmit.

LÁNY (megcirógatja a vállát; pajkosan) Hamar a szerénység mellszobrát ide!

ÖREG (hevesen) Csak ezt ne mondd! Titkos irigyeim, családom, egész környezetem engem tart a legönzőbbnek a világon. Nyíltan hangoztatják, hogy csak azok tudják elviselni mellettem az életet, akik mindenről lemondanak. (Méltatlankodva.) Hallottál még ilyet? A kiváltságot egoizmusnak tartani! (A lány félénk bólintását észre sem veszi.) Maholnap kénytelen leszek megalkudni velük. August fiam személyiség-komplexusban szenved, titokban epigrammákat írogat rólam is; s apja ellen Schiller szellemével szövetkezik. A menyem, Ottilia minden héten kirúg a hámból, és dühöng, hogy az apósát nem olyan könnyű az orránál fogva vezetni, mint férjurát. Jelenleg összezúzott képpel fekszik, állítólag lovaglás közben leesett a nyeregből... Fiamat, pénzzel, ajánló levelekkel ellátva, útnak indítottam Itáliába; máskülönben ő a házi ügyek intézője. Távollétében tudomásul kellett vennem, hogy már nem a legki- fogástalanabb tisztaságú az ágyneműm; s amióta lopáson fogtam a személyzet egyik tagját, kénytelen vagyok fejadagokban kimérni a kenyeret.

LÁNY (szemrehányó hangsúllyal) S ráadásul én is amiatt vagyok itt, hogy a védtelen nagyembert kifosszam! (Feláll.)

ÖREG Bevallom, mániákus vagyok, csak te ne kezdj hisztériázni. (A lány keze után kap.) Koravénnek születtem; s noha időnként - a velem született hátrányokat, gátlásokat legyőzve — sikerült valamicskét fiatalodnom, maholnap (kis önsajnálattal), ha önmagámmal alkuszom meg, az is kevés. A föld gyógyító zöldje is hiába. (Ahogy maga mellett érzi a lányt, ismét nyugodt „mederben" folytatja.) Egy forma finomvonalú rajza képes talán még elragadni képzeletemet a rothadástól. Hagyd, hogy ujjhegyemmel végighaladjak fülkagylód hajlatain. Egy ilyen találkozáskor szinte állati vagy növényi csodaként történik meg, fejlődik ki bennünk a vágy. A legszebb igazság ez — már egymagában műalkotás.

LÁNY Úgy bánsz velem, mint egy szellemileg egyenrangú valakivel...

ÖREG Holott te nem is vagy szellemi lény. Ennek örülök én igazán. És nem azért vagy itt, hogy hasra ess egy zseni előtt. Cristiane, az egyetlen nő, akivel törvényesítettem nászunkat, haláláig titkos tanácsos úrnak szólított szegény, még az ágyban is. Nem tagadhatom le mégsem, hogy róla írtam a Római elégiákat, én, a weimari udvar bálványa, aki — Schiller megrökönyödésére —, mint akármelyik otromba fráter, összeadtam magam egy vaskos türingiai tájszólásban káromkodó, közönséges teremtéssel. Aki ráadásul olvasni is alig tudott.

LÁNY Mert hát (agyacskáját megerőltetve idéz): JK nők ezüsttálak, amelyekbe mi aranyalmákat helyezünk”. Ezt a lovagias szöveget én is megjegyeztem.

ÖREG Ó, hol van már az a Goethe?! tavalyi hó!”... A nőkkel való kapcsolataim azóta mind válással, szökéssel, bujkálással végződtek. (Eről- tetetten kacag fel.) A vesztesek bol8