Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Varga Imre: "Zárkózzon fel a nyugati kultúra hozzánk!" - Beszélgetés Beke Györggyel
Azért volt ott más is. A szép táj, amiben elevenen benne voltál. A gyermekkor játékai, önfeledtsége. Ez természetes. A táj szép volt. Vannak nagyon kellemes, szép emlékeim. Érdekes, és sohase volt militarista. Sohase szerettem a leventét. Mégis két évig voltam román katona, behívtak rendes szolgálatra. De a leventeség óriási jelentőségű volt. A Székelyföldnek azon a részén, ahol már kiveszett a folklór, visszahozta azt. Azok váltak a legkedvesebb énekekké Észak-Erdélyben, a mai napig is élnek az erdélyi magyarság körében, például A csitári hegyek alatt. Lehet, hogy az a négy „magyar” esztendő világpolitikailag retrográdnak tekinthető. Lehet, hogy a Horthy-korszak sötét ideje a magyar történelemnek, de hogy Észak-Erdély magyarsága a bécsi döntés és a Horthy-rendszer nélkül ma fele annyi se lenne és az is fél-csángó sorban, az biztos. Jellemző, hogy 1944-ben, amikor Észak-Erdélyt Romániához visszacsatolták, az itt megjelenő dél-erdélyi magyarok az önfeladás gyalázatos szellemét hozzák magukkal. A mai napig érződik, hogy valaki észak- vagy dél-erdélyi-e. Emiatt a Magyar Népi Szövetségben is határozottan két irány érvényesült. Tovább megyek: a RMDSZ-ben most is határozottan két irány van: a székelyeké és észak-erdélyieké, a másik a dél-erdélyieké, közéjük tartozik mondjuk Domokos Géza is, aki ugyan észak-erdélyi születésű, de életét Bukarestben élte le, és teljesen bukaresti szemléletű lett. Az erdélyi magyar szemlélet ketté válott. Mitől székely a székely1 Most, hogy a székely autonómia körül folyik a vita, kértek tőlem egy cikket a szé- kelységről. Azzal kezdtem, hogy a székely az a nemzet, amelyik mindig nép akart lenni és magyar. Az 1437-es Budai Nagy Antal-féle kelyhes felkelés után megkötött kápolnai béke három nemzet szövetsége volt: a magyar nemességé, a szászoké és a székely nemzeté. De ez a „nemzet” soha nem volt nemzet, nem voltak meg a nemzeti kritériumai. Mindig sanda szándékból akarták önálló nemzetnek minősíteni, leválasztani a magyar világról. A székelység ez ellen 1918-tól határozottan tiltakozott. Addig nagyon büszke volt a székelységére. 1882-ben Szentgyörgyön egy hetilap jelenik meg, az a címe, hogy Székely Nemzet. Tizenkilencben az a neve, hogy Székely Nép. így jelenik meg 1944-ig. A székelység tiltakozik az ellen, hogy őt külön nemzetnek vagy közösségnek tartsák. Legföljebb olyan értelemben, hogy különb magyar, mint bármelyik más. Ez más régiókban is előfordul. A gömöri vagy a Vas megyei magyar is azt mondja, hogy ő az igazi magyar. A románok ezt mindig ki akarták játszani Nicolae Iorgatól Ceausescuig megpróbálkoztak leválasztani a székelyeket a magyar nemzetről. Ceausescu az 1977-es népszámláláskor létrehozott egy külön rubrikát: a székelyekét. Voltak tehát magyarok és voltak székelyek. De a székelyek rubrikájába egyezer ember iratkozott be a félmillióból. Van egy jó Kányádi-anekdota. A nagy csíki faluban megkérdik azt az atyafit, aki büszkén mondogatja: „Én vagyok az igazi magyar, a székely”. — Mondja, hány székely volt ebben a faluban a népszámláláskor? „Egy, de tudjuk, hogy ki.” Most megint elkezdték. A parlamentben az egyik dobrudzsai román képviselő a székelyekhez fordult, akiket a „magyarok mindig kizsákmányoltak”. Nyilván társadalomtudományilag, történelmileg soha nem volt külön székely nemzet, hanem a magyar nemzetnek olyan népcsoportja, ága volt, amelyet előretoltak a Kárpátok keleti hágóira, határvédő szerepre. Ézért adtak a székelységnek bizonyos sajátos autonóm jogokat, amiket szigorúan az államrezon határozott meg. AXII-XIII. századi ellenséges betörésnél nincs mód arra, hogy egy küldött menjen Székesfehérvárra vagy Budára, megkérdezze a királyt, hogy most harcolunk vagy nem harcolunk? Kénytelenek voltak felhatalmazni a székelyek „grófját”, hogy ő döntse el a helyi háború és béke kérdését. Egyfajta királyi helytartó volt, döntött az ellenállásról vagy szembeszegülésről. Döntött a háború és a béke kérdésében. Autonóm jogai voltak. A 140
