Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Tábori Ottó: A bohóc, Schrammel Imre szobra, Az agyagszobrász, A hallgatás, Lábnyomokon, A költőnek könnyű (versek)

Az agyagszobrász

A levegő, a víz, a fold, és a tűz, s a manualitás bűvös hatalma, ami az agy külön szabadalma, a földdel, a vízzel, a tűzzel összefűz

dolgokat, s egy különös formába űz, agyaglétbe, és homokszín világba, a lélekrajzot misztifikálva, sok milliárd mozdulattal a szűz

tárgyakat megteremtve, térbe emelve, amik kéz-igékkel vannak telve, és meghajlás-csönddel az anyag előtt.

A meggyúrt föld szíve meg-megdobban, mitizált és valós alakokban, mit a teremtő testükbe beszőtt.

A hallgatás

(álom)

Beethoven zúg bennem, s égi tengerek, a szivárványhúrok láng-magasa, ahonnét nincsen messze Isten maga, s látni a nagy mindent...az Idő kerek... hol elragadoznak féltő, kék jelek. Felnézek magányos csillagokra, mint vörös virág kihullt magokra, megszánva azt, ki sohasem lehetek. Mily furcsa, fényes látható azúrok, felőrölt fénnyel ma beléjük zúgok, meglátva a titkok menyasszonyát, egy lépés semmi, a hetedik az, a mindenség színein szaltózva át, letépve fehér fátylait igaz.