Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Porogi András: Szerelmi történet (Istennel, sátánnal, tejjel) (novella)
PÖRÖGI ANDRÁS Szerelmi történet (Istennel, sátánnal, tejjel) A régi szerzőknek volt igazuk, akik a maguk mentségével kezdték; mindig van miért. Most éppen, mert a szöveg, amit írok - történet. Mitöbb olyan történet, amely teljesen alkalmatlan az irodalmi megformálásra. Menthetetlenül korszerűtlen, az iskolázott szem számára visszataszítóan kerek; szóval - magam is beláthatom - több mint gyanús. Ráadásul az események olyasvalamibe torkollnak, amit csattanónak szokás nevezni, ámbár szerintem a történetnek éppen ez a szokatlan és felkavaró mozzanata - amiért egyébként az egészet leírom - semmitől sem áll távolabb, mint a bármilyen értelemben vett csat- tanástól. És hiába hivatkoznám arra, hogy a valóságban megtörtént, ez éppúgy nem enyhítő körülmény, mint az alkoholos befolyásoltság állapota, amire oly gyakran hivatkoznak egyéb bűnelkövetők. De mégsem mindegy, hogy megtörtént, mert ez mámorosított föl a lázadásra (ellenforradalmi arrier- garde), és mert enélkül annyit érne az egész, mint holmi költött álmok és álmodott csodák. A történet kezdete a távolabbi múltba nyúlik vissza, ahogyan az a kerek történetektől elvárható, egészen a hetvenes évek közepéig. Akkoriban még hosszú és dús volt a hajad, majdnem vállig ért, karcsú a derekad, fogsorod csaknem hibátlan, a járásod ruganyos. Újságkihordásból éltél, így a délelőtt- jeidet egy presszóban tölthetted füstszűrös szimfóniát szíva, rumoskávé mellett, többnyire olvasással. Amennyire vissza tudok emlékezni, az emberekkel szembeni megvetésed inkább elméleti és általános lehetett, így ártalmatlan is, de eredményezett néhány együgyú költeményt. Ezeket is a presszóban vetetted papírra, többnyire töltőtollal. (Publikálásukra, szerencsére, nem gondoltál; nagyon is sok fenntartásod volt akkoriban az irodalom öregedő szakembereivel kapcsolatban.) Egy kartonlapocskát is őrzői ebből az időből, a történet egyetlen tárgyi bizonyítékát. Más szerelmekből még ennyi sem maradt - a fertőzések többnyire gyógyíthatók, a sebek idővel behegednek, és az érzelmek is szemétté enyésznek az évek múlásával. Könyvjelzőnek használtad a lapocskát, amelyre lendületes lányírás (illedelmes, magakellető girlandok) vázolta föl a közeli gimnázium szeszélyes csöngetési rendjét. Ági ugyanis minden szünetben kijött csókolózni. 123
