Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Porogi András: Szerelmi történet (Istennel, sátánnal, tejjel) (novella)

Félúton találkoztatok, egy elhanyagolt játszótéren, óránként öt percre, a nagyszünetben tízre is, mert az negyedórás volt.

Egész szerelmetek ezekre az ötperces csókolózásokra szorítkozott. Ennek elsősorban Isten volt az oka. A szülei is, akiket persze szeretett, meg a szemfül nagymama, de főként az Isten. Mivel pedig téged vallástalanul neveltek - szüleid bitbű ateisták - érthető, hogy csókolózás közben Isten létéről vitáztatok. Blaszfém megjegyzéseidet csípésekkel viszonozta, amúgy megbocsátó iróniával kezelt. Hitvitázó szavaitok — nem lévén vesztegetni való idő- hamarosan csókká olvadtak, majd a csókhullámokból fölmerült egy-egy kijelentés: égni fogsz a pokolban, mert van! Aztán egy másik: mese habbal.

Ezért volt, hogy hiába bujtogattad, Ági se hazudni, sem pedig lázadni nem volt hajlandó. Amint hasztalan kérted arra is, hogy egy közeli kapu alatt hagyja lemezteleníteni sejthetően világszép kebleit, hadd csókolod meg. Isten nyilván ezt is rossz szemmel nézte volna, mert ő — gonoszkodtál — akárcsak a „vakpali”, mindent lát. Hiába volt hát minden könyörgés és argumentáció, hiába figyelmeztetted a kereszténység szeretet-parancsára (mint önmagadat, s hát eltitkolod-e magad előtt, amit előlem) ezt a parancsot ő másként (szűkkeblűén) értelmezte. Aztán egy festményre is hivatkoztál, ahol maga a Boldogságos Szűz tálja ki keblét egy fehérruhás pasas előtt, amit persze addignem akart elhinni, amíg el nem cipelted az albumot a játszótérre. A reprodukció a fürstenfeldi ciszterci templom mennyezetfreskójáról készült, amely Szent Bemát életének két csodás jelenetét örökíti meg a következőképp: Jézus Krisztus éppen lehajol a keresztről, hogy megölelje a szentet, ám Szűz Mária, aki a keresztfa mögött, egy emelvényen áll, megelőzi isteni fiát a csodatételben. Egyik kaiját ugyan lefoglalja a csecsemő Jézuska, de a másik kezét szabadon tudja használni: segítségével a melléből tejet spriccel- a kereszt egyik ága és a felnőtt Jézus válla fölött - a tőle jó öt-hat méterre görnyedő Bemát alázatosan tátott szájába. A sajátságos kompozíció az elfogulatlan szemlélőt elismerő csodálkozásra késztetheti: milyen utánozhatat- lanul pontosan céloz a Boldogságos Szűz. Am Ági korántsem bizonyult elfogulatlannak, a festményt szemrevételezve rövid hitetlenkedés és szakszerű magyarázatod után csak ennyit mondott: Fúj!

Szigorú volt, semmit sem engedett. „Ezt már nem, fiacskám, nem szexelünk” - mondta kicsit közönségesen, és mosolygott. És bár mosolyában ígéret fénylett, hogy vágyadért majd megjutalmaz, végül rá kellett jönnöd, hogy ez az ígéret az összes jutalom.

A csókjait azonban sehogyan sem értette materializmuson nevelkedett agyad. Illetlenül mohó volt ugyanis, ahogyan csak bizonyos szüzek; gátlástalan és gyerekesen odaadó, ugyanakkor mindezekkel szemben meglepően találékony is. Ilyenkor talán elfeledkezett az Istenéről, esetleg alkut kötött vele, kompromisszumot, hogy ez még nem számít bűnnek. Valószínűleg pontos határt vont csók és paráználkodás között, és ezt a világért sem lépte volna át, viszont úgy vélte, hogy cserében joga van a határon innen bármit tenni (a cicimet nem engedem, jó lesz így, édes Istenem?). Persze ez utólag is csak laikus okoskodás, nem tudtad mi járt ilyenkor a fejében, bármilyen otthonosan forgolódott benne fiatal nyelved.

Az óraközi szüneteken kívül egyáltalán nem adódott alkalom a találkozásra. Két utcányira lakott az iskolától, így méghazakísémi sem volt érdemes,

124