Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Tüskés Tibor: Fülep és Weöres (tanulmány)

az alábbi témákról hirdetett előadásokat: Bevezetés a művészettudományba, Az esztétikai szféra, Művészet és valóság, Művészet és világnézet. Fülep később úgy emlékezett vissza, hogy a doktori disszertáció kidolgozásában is segítette Weörest véleményével.

Weöres 1933 őszén érkezik Pécsre, s már ebből az évből ismeretes egy december 12-én kelt levél, amelyben Fülep Lajoshoz fordul. A levél előzményeként azt kell tudni, hogy amikor Weöres Pécsre jön, azonnal kapcsolatot teremt két fiatal írókollégájával, Takáts Gyulával és Tatay Sándorral, és együtt keresik meg Várkonyi Nándort, az egyetemi könyvtár tudós könyvtárosát lapalapítási tervükkel. Alapalapítás történetét Várkonyi Nándor Pergő évek című önéletrajzában, Tatay Sándor pedig a Lődörgések kora ban mondja el. A három fiatal író közül Weöres Sándor a legmozgékonyabb, a legtevékenyebb, a leggyakorlatiasabb, s neki vannak már korábbi időre visszanyúló kapcsolatai a fővárosi írókkal és folyóiratokkal. A tervezett lap számára ö kér előszót Babits Mihálytól, s ö ír Fülep Lajosnak, hogy küldjön kéziratot. (A levelet először Kenyeres Zoltán közölte Weöresről szóló könyvében, a Tündér sípban.) „Mélyen tisztelt Magántanár Úr, Várkonyi Nándor megbízásából írok. Úgy tudom, már értesítették Magántanár Urat, hogy Tatay Sándor kollégámmal szépirodalmi folyóiratot akarunk alapítani Pécsett Öttorony címmel. Az újság célja a dunántúli, elsősorban pedig a Baranya megyei irodalom kihangsúlyozása lesz... Az Öttorony első számát januárban akarjuk kihozni... Várkonyi vállalta a főszerkesztést... engem pedig megbízott, hogy Magántanár Úrtól kérjek tanulmányt. Remélem, hogy kérésemmel nem okozok Magántanár Úrnak nagyobb alkalmatlanságot. Nagyon sok politikai és művészeti témát vetettünk föl, amik Magántanár Úr tollára kívánkoznak: A magyarság megmentése, A hitlerizmus veszélyei Magyarországra nézve, Mussolini és Hitler, Rodin és Meunier, Nolde, Wildt stb. stb. - Természetesen, a témákat nem azért soroltam föl, mintha pont ezek valamelyikéhez ragaszkodnánk...”

Weöres kérésére Babits az előszót megírta, de mivel az Öttorony sosem valósul meg, az majd csak 1947-ben lát napvilágot a Sorsunkban (mint ahogy majd Weöres is megírja a maga előszavát 1969-ben, amikor a pécsi fiatal írók kérnek tőle ajánlást Útközben című antológiájuk elé), arról azonban nem tudunk, hogy Fülep Lajos tanulmányt adott volna az induló folyóiratnak. Weöres még első kötete megjelenésén is innét volt, csupán néhány újság- és folyóirat-publikáció alatt szerepelt a neve, s a professzor joggal hihette, hogy ezúttal is csak egy kamaszos, hamvába holt kísérletről van szó, mint annyiról abban az időben. De Fülep nemcsak azért nem adott tanulmányt az Öttoronynak, mert a vállalkozás meghiúsult, vagy mert akkor még nem eléggé ismerte vagy becsülte Weöres személyét és költészetét. Fülep akkor sem teljesítette a folkérést, amikor Várkonyi Nándor a háború után az újrainduló Sorsunk számára kért tőle írást. A Hamvas Bélának írt, 1946. szept. 6-án kelt leveléből tudjuk: „Októberben megindul a Sorsunk... Megvallom, hogy az új folyam első reprezentatív számának vezető cikkét Füleptől kértem, de ő nem hajlandó dolgozni. Most a tiédet szánom a helyére...” Mindkét esetben Fülepnek ugyanaz a tulajdonsága mutatkozott meg: Fülep az élőszó, a prelegálás, a peripatetikus oktatás embere volt, a határidőket nem ismerte, időérzékelése, komponáló képessége nem úgy működött, mint a legtöbb szellemi embernek, ezért nem tudott fölkérésre, megbízásra dolgozni, s megjelent tanulmányai (szóbeli előadásai is) terjedelmes és részletező bevezetésből és gyors, sietős befejezésből állnak. Fülep katalizátor természetű szellem: önmaga nem változik, nem alakul át, nem tör önálló teljesítményre, nem vágyik a közlésre, a megjelenésre, a jelenlétre, hanem folyamatokat indít el, új fölismeréseket vált ki, alkotásra inspirál. Gyújt, de maga nem ég.

Weöres első, sikerületlen közeledése után kapcsolatuk folmelegszik. 1934-ben megjelenik Weöres első önálló kötete, a Hideg van, melyről a Nyugatban Illyés ír nagy elismeréssel, majd ezt A kő és az ember (1935), valamint A teremtés dicsérete (1938) követi. Weöres 1937 decemberében Pécsen egy füzetbe leírja egy csokorra való versét, és elküldi Fülep Lajosnak, a professzornak szóló ajánlással. Egyre mélyülő kapcsola1076