Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Tüskés Tibor: Fülep és Weöres (tanulmány)
tukat mutatja, hogy az 1938 és 1947 közötti időből (tehát Fülep várkonyi tartózkodásáig) Weöres húsz, Pécsről és Csöngéröl Fülepnek címzett leveléről tudunk. A levelek mellett a legtöbb esetben a költő legújabb verseit is elküldi, bemutatja Fülepnek. Közben Weöres lírája beérik, immár nemcsak igény és ígéret, nemcsak kísérlet és újító merészség, hanem lemérhető teljesítmény, megvalósulás, beteljesülés. Az elismerést a legigényesebb szellemektől is elnyeri. A Medúzát (1944) és A fogak tornácát (1947) a Diáriumban Hamvas Béla méltatja. Hangjának újszerűsége azonban sokakat meghökkent, tűnődésre, ellentmondásra késztet. Weöres nem idegenkedik a kalandtól, hogy verseinek önmaga legyen értelmezője és magyarázója. 1945 májusában Pécsen ún. ünnepi heteket rendeztek. Ennek keretében a város vendége volt — többek között — Illyés Gyula, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Weöres Sándor és a minisztérium képviseletében Kardos László. Keserű János alispán, aki maga is becsülte az irodalmat, egyik nap házának kertjében vendégül látta az írókat. Itt történt, hogy többen Weöreshöz fordultak, magyarázná meg egyik versének, A sorsangya/oknak (később a versnek A csillagok címet adta) a keletkezését és jelentését. A szokatlan versértelmezés híre eljutott Fülep Lajoshoz, aki megkérte a költőt, ossza meg vele is a költemény rejtelmeit. így született meg 1947. február 27-én Csöngőn az a levél, amelyben Weöres megismétli a Pécsen elmondottakat. Részletesen ír akkori, sajátos, szürrealisztikus versalkotó módszeréről, az ún. halandzsa-versek keletkezéséről, és hosszan foglalkozik A sorsangyalok keletkezésével és gondolatmenetével. (A levél legfontosabb részleteit Kenyeres Zoltán közli említett könyvében.) Mindaz, amit Wöres itt elmond, csupán bizonyos típusú verseire érvényes, s valószínű, hogy nem mindenben nyerte el a spontaneitásról, az alaktalanságról és a megformálatlan- ságról egészen másféle nézeteket valló Fülep egyetértését és tetszését. Ám ez nem vált kapcsolatuk kárára. Legföljebb Weöres e megnyilatkozásai alkalmat adtak a termékeny vitára, arra, hogy Fülep is elmondja véleményét, kifejtse gondolatait. Weöres is könnyen vitára csábuló, néha öncélúan is különvéleményt hangoztató elme volt, s Fülep is minden alkalmat megragadott, hogy önálló véleményét hangoztassa, néha hevesen, ellentmondást nem tűrő hangon képviselje. Hogy kapcsolatuk mennyire nem lehetett felhőtlen, hogy azt mennyire nem a kölcsönös udvariasság, az egymást dicsérő hang jellemezte, Fodor András naplójának {Ezer este Fülep Lajossal) egyik bejegyzése sejteti (1960. febr. 25.): „Vidéki beszámolóm után Weöres Sanyira kerítem a szót: Fülep a vártnál is keserűbben nyilatkozik róla. Örökös ellenkezését patologikusnak véli, szellemi szklerózist emleget. Evek óta semmit sem tud befogadni, mindent kizár magából, még ezzel a lámpával is vitatkozna...” Weöres a negyvenes évek elején végképp elkerül Pécsről, a háború után Csöngén és a fővárosban él, Székesfehérváron a múzeumban dolgozik. Fülep egyetemi tanári pályája is megszakad 1941-ben, a pécsi egyetem bölcsészeti karát áthelyezik, s a háború után Fülep azt tervezi, hogy fölhagy a lelkészi munkával, régi barátai hívják is, hogy Budapestre települjön, az egyetemen vállaljon profésszorságot. 1947 őszén beköltözik az Eötvös-kollégiumba, s a tanári kar tagja lesz. A háború után a római Magyar Akadémia élére Kardos Tibor kerül. A reneszánsz kor irodalmának kiváló ismerője, a korábbi pécsi kapcsolatokkal rendelkező új igazgató rövidebb-hosszabb olaszországi tartózkodásra szóló ösztöndíjat igyekszik biztosítani régi pécsi barátainak és professzortársainak, a költőket a teljes magyar nyelvű Janus Pannonius-fordítás elkészítésére biztatja. 1947 őszén a Kardos Tibor segítségével megszerezhető római ösztöndíjban reménykedik Weöres Sándor is, Fülep Lajos is. A készülődés idején, szeptember 3-án születik Weöres Sándornak Fülephez Székesfehérvárról írt levele: „Kedves Professzor Úr, köszönöm a lapot és a mostani levelet - az utóbbit csak a napokban kaptam kézhez, mert közben Pesten jártam. Útlevelemet, sajnos még mindig nem tudtam kiharcolni, ez most egyre nehezebb; s egyre bizonytalanabb, hogy mikor jutok el Itáliába” - kezdi a levelet, majd így folytatja: „De a lelki táj, ahová most 1077
