Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Józef Mackiewicz: Szent István koronája - Pálfalvi Lajos fordítása

így mutatják be Lengyelországban a budapesti menedékjog végét a kommunistabarát katolikusok ügynökei. Mint a kommunisták és a „Vatikán reálpolitikája” győzelmét az igazság és az Egyház jogainak magányos, állhatatos védelmezője fölött.

MIT MONDOTTA MEGBOLDOGULT SPELLMAN BÍBOROS?

Ugyanazon a napon, 1971. augusztus 28-án Mindszenty hercegprímás távozásáról értesülve az Egyesült Államokban élő Gommar A. De Pauw atya, az egyházjog doktora a következő sajtóközleményt tette közzé:

„1963. május 12-én reggelire voltam hivatalos Francis Spellman bíboros New York- i érseki rezidenciájába, a Madison Avenue 452-be. Spellman bíboros mellett jelen volt Leo Suenens bíboros, Belgium prímása és még tizennégy meghívott vendég. Reggeli közben szóba került az a kérdés, beleegyezik-e valaha is Mindszenty bíboros abba, hogy elhagyja Magyarországot és Rómába utazzék. Spellman bíboros erre határozott »nemmel« felelt, és hozzátette: »Ezt Mindszenty bíboros nevében mondtam.« Reggeli után Spellman bíboros félrevont és a következőket közölte velem (közvetlenül a beszélgetésünk után készített feljegyzésemből idézem):

»Az imént hallhatta a Mindszenty esetleges Rómába utazásáról folytatott beszélgetést. Nos, kijelentem, hogy Mindszenty bíborosi becsületszavát adta nekem, hogy soha nem hagyja el Magyarországot, nem utazik Rómába vagy más országba. Mindszenty személyesen mondta nekem, hogy ha ezeknek valaha is sikerül rákényszeríte- niük őt Magyarország elhagyására, az egy testben-lélekben összetört ember eltávolítása lesz.« Spellman bíboros még hozzátette: »Ha ezt valaha is megteszik Mindszenty- vel, közzéteszem az információt a sajtóban. Ha ez akkor történnék, amikor már nem leszek, arra kérem Önt, De Pauw atya, ígérje meg, hogy tájékoztatja a közvéleményt arról, amit most közöltem Önnel.«

Ma megtartom ígéretemet, amit akkor, 1963. május 12-én, vasárnap délelőtt tettem Spellman bíborosnak.”

SÜRGÉS-FORGÁS AZ ÁLLHATATOS IDŐS EMBER KÖRÜL

Azt hiszem, sem a kommunista ügynökök lapjában olvasható diadalmas tudósítás, sem De Pauw atya közleménye nem elég pontos, vagy talán rosszul értelmezték a történteket. Mert Mindszenty hercegprímás nem „lelkileg összetörve” hagyta el Budapestet, és, amint azt majd láthatjuk is, nem állt szándékában kapitulálni.

Az események és a bíboros további sorsa viszont feltárják előttünk a „reálpolitika” híveinek manipulációit, amelyek talán még nagyobb visszatetszést váltottak ki, mint nem egy nyíltan kapituláló engedmény, amit a kommunistáknak tettek.

Még mielőtt elhagyta menedékhelyét, az Egyesült Államok nagykövetségét, a Vatikán Casaroli legközelebbi munkatársát, a már említett Giovanni Chelit küldte a bíboroshoz. Említette a hercegprímásnak, hogy — lévén 79 éves — átlépte a 75 éves korhatárt, melyet a püspöki funkciók ellátását illetőleg jogvesztőnek tekint a pápa. Arra is felhívta a figyelmét, hogy 1948 óta, amikor is bebörtönözték a kommunisták, nem tudja ellátni esztergomi érseki hivatalát. Mondjon hát le önként az érsekségről, a kommunisták pedig kegyelem útján hatályon kívül helyezik az 1949-ben hozott életfogytiglani börtönbüntetést, bár a rehabilitálásába nem egyeznek bele. Nyilván kemény, döntő beszélgetés volt, melyen Cheli atya de facto a kommunista kormány szószólójaként lépett fel.

Mindszenty végre beleegyezett, hogy elhagyja Budapestet és Rómába utazzék. De abba nem egyezett bele, hogy lemondjon esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása címéről. Egyezmény született a magyar kommunista kormány és a Kúria között:

1064