Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Káldi János: A nyár koszorújára, Amíg látlak, XX. századi karc, Lázban, fájdalomban (versek)

Amíg látlak

Szélsebes madárszárny - ifjúság - hol suhansz, mely óceán fölött, mely ég alatt?

Miféle alkonyat vérzi be tollad, ahogy meg-megvillansz egyre távolodóan, beleveszve olykor a semmiségbe? Hova viszed a szivárványt, a hajdani cseresznyefák vakító szirom-hóesését, álmokkal teli régi időmet?

Mi lesz, ha eltűnsz - végképpen és mindörökre - a megmérhetetlen végtelenben, s nem idézed már az egyszeri dalt, a sejtelmeset, a hamvasat?

Szélfútta madárszárny - ifjúság - ne rejtsenek még el az elkéklő, messzi egek, ne födjön még el a végső förgeteg függönye, ne tépjenek még szét a körmös évek, mert amíg látlak, beleállhatok az égő tűzbe, nem égek el és szórhatom szüntelen a szegfűt a világnak.