Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Káldi János: A nyár koszorújára, Amíg látlak, XX. századi karc, Lázban, fájdalomban (versek)

XX. századi karc

Az ember nem pihen:

könyvet ír, lisztet mér, falat rak, követ vés. Zúg, recseg, lendül és énekel.

Nem fonnyad benne a törekvés.

Hiába hajtja le fejét, agya nem nyugszik, dolgozik tovább: fűrészeli a fát, tervez, nézi a tegnapi mozit.

Világa: csupa kő.

Szívében: dong az idő.

Süvít az északi szél álmai felett.

Sem nappalában, sem éjjelében nem hajt a csönd ágat, levelet.

Lázban, fájdalomban

Zuhog a holdfény szüntelen.

Hallom olykor a nevemet.

Késel a szörnyű fájdalom.

Napom még hátra hány lehet?

Csak a faágak rajza él.

Inog a hideg házfalon.

Vacog az elmúlt, hosszú park.

Virága csönd és szánalom.

Napom még hátra hány lehet?

A mérhetetlen hó ragyog.

Aki nincs már itt köztetek, az én vagyok, az én vagyok.