Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
1041 mint az inaszakadt ifjat gyógyíts meg, s mint ama gyermek, aki hozzád négykézláb ment, s fölállt, embermódra járt, egyenesítsd görbeségünk, fájdalmasabb szenvedésünk, mint görcse az úrasszonynak, kit gyászpadon hozzád hoztak, másféle zsugorodás, melyet lélek nem viselhet, nem is testünk vár kegyelmet, belénkszáradt már a bánat, segíts, ahogy az anyának fóltámasztottad fiát, kórságosok ezre tódul, van, ki útja közben gyógyul, bűverőd oly messzi ér el, s amennyi a csodatétel, jelnek annyi kőrakás. ANGYALOK: É, í, ű, ó, á, ú, í, é, á, ó, ú, a, í, ű, á, é, ó, é, á, ú... Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek, dicsőség az Istennek, békesség az embernek, dicsőség, békesség! FIÚ: Népedet megtérítetted, szent valál előbb, mint szentnek avatának, s eljövének isteni szemle tüzével égetni a föld porát csontjaidról, ám a sírról a kőfedél meg nem indul, milyen vétek súlya nyomja, hazánk mérhetetlen gondja jajjal forrasztotta rád? KAR: Mondd meg, ki ellen ki vétett, bíró? elítélt a vétkes? melyik bárány, melyik ordas? ártatlan-e az ki hallgat? bűnös-e ki jajt kiált? LÁNY: S így szólt a zárdás apáca: APÁCA: Míg Salamon be van zárva, s vérrokon a torony rabja,
