Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)

1042

senki el nem mozdíthatja Istvánról, László király!

FIÚ: És a kőlap megkönnyebbült,

mintha lepel volna lendült ujjak hegyén jó magasra, aki látta elragadta a fólnyíló szarkofág menny-hévsége illatának, vörös, híg olajjal áztatott a csontváz, mint ki fürdik, olvasztott balzsam színültig, örökkévaló gyanánt.

LÁNY: Becses földi maradványát

patyolatba rakosgatták, arany gyűrűjét keresték, ezüst edényekbe merték a levet, s hordókba át.

KAR: Pedig tengert nagykanállal

merni, forrást kavicsával rekeszteni lehetetlen

LÁNY: Telt a koporsó tovább.

FIÚ: Micsoda isteni szándék,

miáltal egy ifjú áll épp kóruscsöndben, s oda tűnt el, mert a szertartáshoz nem kell, Mercurius, a barát, s tartott szövetbe csavarva valamit az ifjú s mondta:

IFJÚ: Rád bízom ezt megőrzésre,

idejében fölfedésre.

FIÚ: Titkot vett át, s lát csodát.

LÁNY: Klastroma rejtett zugába

hajszolta kíváncsisága, elsápadt, jobb kezét épnek látta Isten emberének, való volt, nem látomás.

KAR: lm, az alamizsna-osztó,

pogány - és ördög-riasztó Isten munkáját segítőn, bűnös vágyát megfeszítőn nem fogott a rothadás.

ANGYALOK: Dicsőség mennyben az Istennek,

békesség földön az embernek, dicsőség az Istennek, békesség az embernek, dicsőség, békesség!

KAR: Mienk ez a nagy hal,