Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
* Középkori latin nyelvű ének. Geréb László fordítása 1040 az Istent, aki Hármas-Egy. A szent király imáiért áradjon ránk az égi kegy.* FIÚ: Szegény Szent István király, ne tépelődj, szomorkodj! Eljárulunk hozzád gerlicemadárral. LÁNY: Szegény vadgerlice annyit búslakodott, a vadkörtefa is vele együtt szólott, sírt az egyik levél, sírt vele a másik, síró levelekkel sírdogált az ág is, csak a fa dereka állott rendületlen, madár bánatától azért megrendültén óvta koronáját, a szomorúságtól levele ne essen, gerle ott lehessen, amíg az ő párja erdő vadonából majd visszatalálhat, hadd üljenek párban a legfelső ágat alsóbbra hajlítva, míg a meleg ószél csöndessé ringatna. KAR: Fogadd ajándékunk! A SZENT JOBB MEGTALÁLÁSA ANGYALOK: É, í, ű, ó, a, ú, í, é, á, ó, ú, a, í, ű, á, é, ó, é, á, ú... (Halkan tovább a monológok alatt.) Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek, dicsőség az Istennek, békesség az embernek, dicsőség, békesség! LÁNY: Előbb csodákat műveltél király, mígnem szentté lettél, éjjelente angyalének áradt, s illat, mintha éden édessége párlatát ontanák a drága csontok, pedig márványkőkoporsód rejtett templomalji mélyben, ólomnehéz kőfedéllel kulcstalan magába zárt. KAR: Hozzád vonszoljuk magunkat,
