Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)

* Középkori latin nyelvű ének. Geréb László fordítása

** Középkori latin nyelvű ének. Geréb László fordítása

így száll belé sok tudomány, erkölcsén nem tapadt mocsok, oly szent gyerek volt már korán.

Az ifjú útra kelt, hamar az üdv malasztját vitte szét; meg is tért népe, a magyar, keresztvíznek hajtván fejét.*

ISTVÁN: Midőn az Úristen pápa úr álmában

megüzente fejér ifjú alakjában, illessen legelőbb illő koronával.

Őszentsége Astrik követemnek mondta: PÁPA: Én apostol, ő meg Krisztus apostola,

ha Krisztus egy népet térített általa. ISTVÁN: De mint leszen szelíd jószág paripából,

kereszt alá görbült igás az pogányból? aki lóhúst eszik, ostyától cikákol.

Torból maradt lovával temettetett el, aki előbb szólott gonosz szellemekkel, fánál és forrásnál áldozott rejtekben.

Fejéről az haját tövig beretválta, tökkobakhoz mérten ronda koponyája, az zagyva kuruzslás mint vált imádságba? Tudja-e az pápa, micsoda erőkkel harcoltam iszonyú nagy kegyetlenséggel, hogy népem az kereszt vizébe vezessem. KAR: A tévelygések nemzete

ím látott végre égi fényt, foszlott az éjnak fellege s buzgón az Úr jármába tért.**

ISTVÁN: S midőn Koppány testét négyfelé vágattam,

négy város kapuján én is az csonk voltam, egy vérből való vér sáradzott az porban.

S midőn Vazul szemét híveim kitolták, engem is vakított világvett rokonság, borzongásom Gyula kínjai okozták.

Anyai bátyámat kellett volt tömlődbe vetni, s mintha onnan édesanyám nyögne, Ajtony feje karón, besnyőt nyakig földbe! Istenem, lelkemet mily próbára tetted, egyszál gyermekemet magad mellé vetted, pedig az vadkant is csak te teremtetted. Mégis királyian szolgáltalak s bízón könyörgök, könyörülj értünk Boldogasszony, szegény országomat oltalmadra bízom.

KAR: Áldjad, magasztald és dicsérd