Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
* Középkori latin nyelvű ének. Geréb László fordítása 1038 ám, igen fígyelmez, pedig nem is látja, ragadozni készül a tikölőkánya, de ha meg is látná, akkor se mozdulna, ágaskodik, fejét egyfelé fordítja, várja, hogy csőrével döggé kibelezze, vörös taréjával ketté fűrészelje. KAR: Fogadd ajándékunk! HIMNUSZ ÉS TÉPELŐDÉS KAR: Vigadj magyar, van rá okod, fiadnak anyja szentedé: Magasztaljad patrónusod, magasztaljad mindenfelé! Fáklyát gyújtott bizony neked, a hit világát hordozá és rendelt bölcs törvényeket, mutatván üdv útját soká.* ISTVÁN: Arra nem fígyelmez megtért s térítetlen fajtám, s jöttment papság az kereszténységben, ispánok, hadnagyok, mi lakik szívemben. Öreg kamrájában pogány szellem tombol, újdon pitvarában fényes Krisztus trónol, íj feszül, nyíl repül, ragadozó sólyom röpdösődik bennem, az kereszt meg lándzsaegyenesre nyúlik, hajlik kardformába, azt senki se látja, ám az jonhom bánja. Bal fülemben barbár regösöket hallok, jobb felől latinul unszolnak az hangok, másnevű Istvánban győzzem le az Vajkot! KAR: Bizony, Istentől van István szép koronád, undok, ki rutítja Isten koszorúját az hivatal néked István díszes pártád. ISTVÁN: Az hivatal nékem nyűgös gályarabság, végeláthatatlan tenger ott az rablánc, nem szökhetvén ülöm hazám gályapadját. KAR: Örvendett a magyar haza. kivész a bálványtisztelet. Hullt égi áldás harmata, ó, szent dicső emlékezet! Serdült, virult serény fiú, mint cédrus, oly derékra nő, s - mondtuk már - első vértanú; István nevét viselte ő. Tanítják díszes doktorok,
