Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
pogány lelkek révésze partot, bálványt nem talál, minden fában angyal áll. ANGYALOK: Sí-sú, sí-sú, é, á, ű, ó, a, ú, í, é, á, ó, ú, a, í, ű, á, é, ó, í, á, ú... (Halkan folytatódik.) 8. FIÚ: Mihály sújt fénykardjával, 7. LÁNY: és a vadon aljában nagy fejér kucsmagomba, kifakad egy kápolna. 1. FIÚ: Mindenik tíz falu templomot építsen, hitben jóra valók legyünk azonképpen, urunk, István király, megszabtad törvényben. 2. FIÚ: Eljártunk vasárnap kerek templomunkba, álltunk az kórusban, leültünk az padra, illetlenségünket senki nem mondhatja, miért az templomból kiűzhettek volna, az bűnöst szemmel és szíjjal ostorozva, fenyítvén levágván hajunkat kopaszra. 3. FIÚ: Sőt azonkívül is semmi tolvajlásban el nem tévelyedtünk, hogy orrunk levágja, fülünk is levágja, kardját belénk mártsa, kit rendeltél vétek bosszúállására. 4. FIÚ: Taréjos madarunk nem ám büntetésből hoztuk, csak hálából, igaz szeretetből, ne hagyj éhínségben, gondolj reánk ettől! KAR: Segíts, István király! Eljárulunk hozzád nagy kakasmadárral. 5. FIÚ: Micsoda tálentum, milyen pontos óra kukorékol tatja minden virradóra? ki állítja mindig a legmagasabbra, hogy messzire lásson, bárki megláthassa? miért nem felejti? még a nap fel sem jött, csupán halvány pírját derengik a felhők, már teszi a dolgát, évezredek óta szól a Bibliából, miként most a dombra veti meg a lábát, éppúgy Szókratésznek kiálthatna innen, lusta gazdám, ébredj! 6. FIÚ: Én is megébredtem, első pillantásom megakad a nekifeszülő madáron, fekete karmától csőre ollójáig erős, büszke, borzastollú kackiás ív, fólnyúlna az égig, talán az is tudja, s csak úgy mellékmódon ugrik a tyúkokra,
