Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
1034 rubinnal meg is öleli, az csak vasnehéz ne legyen! keresztvized szentelteti, jaj, csak sóhideg ne legyen! KAR: Nagyra nőj, királyka! Eljárulunk hozzád gránátalmafának legszebb gyümölcsével. 1. LÁNY: Kertünkben a gránátalmafára rászállott a kismadár, fán bujkáló, senki meg ne lássa, onnan énekelne már. 2. LÁNY: Mintha nem is volna torkocskája, csak a hang, miként kiszáll, mintha nem is lenne bögye, szárnya, csak incselgő éneke, gyönyörűség gránátalmafája úgy hangozna ővele, az a sok zöld, az a sűrű sárga gyümölcse, szívlevele. 3. LÁNY: Puha fűre szakadt pomagránát, a pintyőke elrepült, odamentem, fölvettem az almát, kezem igen fólderült, megkóstoltam, egyszerre haraptam édeset és keserűt. KAR: Fogadd ajándékunk! A VADON BENÉPESÜL KAR: Elkomorul a Bakony, ránevet a Balaton, Isten tudja, mióta jár ez a libikóka. 1. FIÚ: Míg az első remete jár az erdő belibe, honnan úttalan úton, vadcsapáson, szurdokon? 2. FIÚ: Bújt, hajolt, ágaskodott, ágakon csimpaszkodott, szétlihegte a sűrűt, négykézláb alámerült. 3. FIÚ: Csúszott-mászott, csuháját tüskés bokrok csupálták, Krisztusa koronája csapódott homlokára. 4. FIÚ: Minden rácsodálkozott, kiváltképp az állatok,
