Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)

vadkan horrent, agyarán habzott el a szivárvány.

5. FIÚ: Megállt a szarvasbika,

fólsüvöltött orrlika, mókus, bojtos cirkuszos légtomázott éppen ott,

1. LÁNY: hol a rigó fölötte

hintázott a tölösbe, csak a farkas ijedt meg, medve messzi tekergeti.

2. LÁNY: Érte bogyók virultak,

értek, pírba borultak, s ahol virágot lépett, a vadalma megérett.

6. FIÚ: Könyv-kenyérrel teli zsák,

vitte minden vagyonát, s keresztjét, a vidéket, mint a kereszténységet.

3. LÁNY: Itt a tisztás, ott a víz,

forrás csöndül, szól a csíz, itt a barlang, kőbe vájt laknak kínálja magát.

KAR: Ki Istenért bujdosik,

szénaágyon álmodik, mohával takarózik, tuskón ül, azon eszik,

4. LÁNY: gyümölcsöt, vad magokat,

. mint az égi madarak,

s ami aszúfát rakott, meggyújtják a csillagok.

5. LÁNY: Zsolozsmázik lent a láng,

ráfelel font milliárd gyertya, s az Úr szelíden hajt a Göncölszekéren,

7. FIÚ: hol az angyalrakomány

eltűnt, tűnvén ideszállt, szárnycsapásuk óriás szélhajszolt fenyőfaág. ANGYALOK: Sí-sú, sí-sú,

é, á, ű, ó, a, ú, í, é, á, ó, ú, a, í, ű, á, é, ó, í, á, ú...

(Halkan folytatódik, míg az ördögök el nem nyomják.) KAR: Egyszerre a rengeteg

izgatott angyalsereg, benépesül a Bakony,