Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
sitó mondja magyar nyelven. LEVITA: Asszony, mi Urunkban bízzál, fiat szülsz, hogy legyen király, kit királyság, korona vár először a nemzetségben, és a neve nevem légyen! SAROLT: Ki vagy? Mi a neved néked? LEVITA: Nevem István, ki elsőnek haltam Isten neve végett, mártír, kit megkövezének. SAROLT: Protomártír! 3. FIÚ: Fölkiáltott Sarolt, István már nem áll ott, rátestált nagy bizonyságot, 3. LÁNY: amint a kéz, csí-csicsíjja, gyümölcs gömbölyét simítva hívja, világra szólítja. Messzi járó gondolatban bíbelődik patyolattal, félig ébren, félig alva. ANGYALOK: É, á, ű, ó... (Hangjuk fölerősödik, az ördögök elhallgatnak.) LÁNY: Mellém szakadtál, ki küldött fenyőágyamra gyümölcsöt? én az anyád, te csillagom, hogy jöttél hosszú utadon ölemből bölcsőhelyedre? micsoda vérzett véresre? nem az üstökös farka ott? csak nem a hold sarlója volt? éjjeli felhő pólyáit be? FIÚ: Égi pólyában szálltam le. LÁNY: Csíjja, csillagom, virágom! merre jártál a világon? FIÚ: Nagy síkság indított ide. LÁNY: Hol fáradtál meg ennyire? FIÚ: Havas hegyeknek aljában patakon gázoltam által, tenger mélysége mély álmom. LÁNY: Farkas miatt sír sírásod? FIÚ: Nagy éhség jajdogálásom, édes forrásból szomjamat olthatom, lassan kél a nap. LÁNY: Napos havasra látsz előbb, cirmolgatsz két kerek mezőt, szívem báránya, királyka, Krisztus, királyok királya arany koronád vereti,
