Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)

* Vogul népköltészet: Hoppál Mihály fordítása

1026

POGÁNY FÉRFI: Csontomat pusztító kór ruhaszéle ha lebbent,

csontomat pusztító baj ruhaszéle ha lebbent;

bétélű éles szent karddal - jobb oldalt mozgó kezemmel - balott-nő-csont, balott-férfi-csont borította piszkos hátú szent fold alá, a pusztító kór száját a csontomat pusztító kór száját, a csontomat pusztító baj száját oda beszorítom.*

1. FIÚ: Hol vagy István király?

KAR: Nem vagyunk pogányok,

vadölő vadjaid, ne siess, ne siess az mi halálunkra, követei vagyunk az Atyaistennek, gyászos öltözetben teelőtted sírván.

2. FIÚ: Homlokunkon vagyon

felkelő fényes nap, oldalunkon vagyon az árdeli szép hold, jobb vesénkén vágynak égnek csillagai, ha szarvasok lennénk, bizony szarvunk volna, százezer szövétnek szarvunk begyén volna, ezer misegyertya.

KAR: Amíg ott aluszol

sötét barlangodban, mi meg elszáradunk az fekete fényben.

1. FIÚ: Szakállad akkora,

ellepi az asztalt, mintha tilolt kendert terítettek volna, maradék sereged, száz lovaskatona alszik lova hátán, föl nem ébred egy sem, hogy minket segítsen véled, királyunkkal.