Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)

Vogul népköltészet. Hoppál Mihály fordítása

KAR: Jöjj el István király!

2. FIÚ: Szabj és ne szabadkozz,

nincs itt az ideje, köss kétélű kardot.

1. FIÚ: Vegyed trombitádat,

trobitád harsogjon négy év irányába, kardod fólnégyeljen minden pogányságot, mert megint egybeforrt az te fólnégyelted.

POGÁNY NŐ: Ezt a férfit az a másik férfi megrontotta:

héthajú hajas fejét éles élű vágó karddal, éles kardnak hét élével, réteges föld színe alá

csapd le, s az én lelkemet gyógyítsd meg!*

ÖRDÖGÖK: Kén, füst, bűz,

csont, csont, csont, szőr, szőr, szőr, bűz, bűz, bűz, füst, füst, füst, tűz, tűz, tűz, üsd, üsd, üsd, üst, üst, üst, düb, düb, düb, dob, dob, dob...

KAR: Jöjj el István király,

eljárulunk hozzád szép fejér báránnyal.

1. LÁNY: Ez a kisrbárány hóban született,

azért olyan fejér, árpaszalmára ellette az anyja, azért olyan aranyos, mikor rásüt a nap, telihold vörös tála alatt született, űjhold idején fólszökött az égre, sárgaréz sarló hegyiről leszökkent a rétre, ennek a báránynak mennyei illata van, ennek a báránynak pázsit illata van, harmatos virágos.

2. LÁNY: Addig legelészett, a fűszálakat addig csipegette,

míg a legszagosabb kakukkfűre nem talált, fogakkal morzsolta, le nem nyelte, ennek a báránynak szájában fészkel a kakukkfűillatú lélek,

addig legelészett, a fűszálakat addig csipegette, míg arra a négylevelű lóherére nem talált,