Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: Egy irodalmi mindenes-Pomogáts Béla: Magyar girondisták
tétova önbiztatás: hogy ha késik, ha már nem is várható, de van „sorsfordulat”, még ha Lászlóffy Csaba 1986-ban végképp lemondani látszott is róla. De éppen ez a minden tagadásban bújkáló paradoxon: hogy a búcsú is sürgetés. Hogy a történelem és politika, a hatalom véres játékai hova vezettek és vezetnek — aligha tudható. Bizonyos csak a bizonytalanság, amiben remény és reménytelenség ötvöződik: „nincs lenni vagy nem lenni / menekülni vagy menekíteni (?) / csak mint a képmutatás jelmondatai / MÁS LENNI MINT AMI”. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991) TÜSKÉS TIBOR Egy irodalmi mindenes POMOGÁTS BÉLA: MAGYAR GIRONDISTÁK A könyv címében idézőjel nélkül, a bevezetésben — kétszer is — metaforává emelve, idézőjelben: „magyar girondisták”. Aztán megtudjuk, hogy valójában egy „virtuális gyülekezetről” van szó, sőt a fogalom parttalanná tágul, s arról értesülünk, hogy a „magyar girondisták” képzeletbeli arcképcsarnokába mindazok beletartoznak, akik „huszadik századi irodalmunk nagy szellemei”. Még Szabó Dezső is. Mi tehát ez a könyv? Miről szól a Magyar girondisták? Alcíme jobban eligazít: „Tanulmányok és arcképvázlatok”, amit kiegészíthetünk ezzel: a huszadik századi magyar irodalom köréből Babits Mihálytól Béládi Miklósig. Vagyis hagyjuk a francia Gironde-ot és a „gi- rondizmust”, hagyjuk a „magyar girondizmust” és a „magyar girondistákat”. Egyébként is átlátszó ez a cifrálkodás. Kisebbrendűségi érzést takar. „Bodrog-parti Athén” - hallottam Sárospatakról. De azt nem hallottam Görögországban, hogy valaki azt mondta volna Athénről, hogy az Égei-tenger menti Sárospatak. „Magyar Weimar” - mondták Pécsről a két háború között, amikor egyetemet kapott a város. De azt nem hallottam, hogy Weimar a németek Pécse lenne. „Magyar Tenger” — írják a Balatonról. De ki olvasott arról, hogy az Adria - mondjuk - az olaszok Balatonja? Magyar girondisták -jó cím, csábító cím, idegenforgalmi hangzású cím, de nem több, mint ha azt mondaná valaki: azok, akik Madame Roland szalonjában időről időre összegyűltek, a francia Széchenyi Istvánok, Vörösmarty Mihályok, Deák Perencek voltak Maradjunk ennyiben: a könyv különféle folyóiratokban már megjelent tanulmányokat és arcképvázlatokat tartalmaz a huszadik századi magyar irodalom köréből... De ha az előbb a parttalanság gondolkodtatott el, most a szűkítés hökkent meg. „Arcképvázlatok” - mondja Pomogáts, majd jelzi, hogy az írások „nem teljes portrék”, aztán arra figyelmeztet, hogy „csupán jegyzetek”, végül megtudjuk, hogy a tárgykörbe illő jegyzetei közül is „csupán néhányat” tartunk a kezünkben. De hajói meggondoljuk, itt sem állhatunk meg. Tanulmányok és arcképvázlatok? Legyünk pontosak. Sírkő- avatók és emlékbeszédek, megnyitók és zárszavak, emléktábla-avatók és évfordulós megemlékezések, jegyzetek és előadóest-bevezetők, nyilatkozatok és kritikák. Egy irodalomtörténész és kritikus, egy professzor és kurátor, egy szerkesztő és kézvezető megnyilatkozásai a hetvenes és a nyolcvanas években. Vagyis a kötet elegyes írások, alkalmi dolgozatok gyűjteménye. Műfajuk a legtágabb értelemben vett jegyzet, cikk, 1021
