Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - Sümegi György: Velencei Biennálé-centenárium előtt

nem találjuk, nem kapjuk meg a magunk katarzisát - a produkciót is könnyebbnek- fajsúlytalanabbnak érezzük egyúttal. Pedig csupán - más. Nem megárzó. Ilyen. Spanyol. Vagy más. A miénktől eltérő.

Rövid séta a San Giorgio Maggiore-ban: Tintorettok, Palladio-mű, Filippo Brunelleschi Crocefisso (1430 - Megfeszített Krisztus): expresszív, véres-fájdalmas Krisztus. Az oltár előtt, jobbra: zászló, magyar címeres, közepén Holdsarlós Madonna, fölirata: Magna Domina Hungarorum — Ora pro nobis. Mellette S. Gerardus-ról, Szent Gellért- röl (aki innét indult el hozzánk) emléktábla, amelyet Alexander Desseuiffy csináltatott.

Június 9.: Elkezdődött, majdnem azt írtam: kitört a 45. Velencei Biennálé, melyet már a centenárium, a jubileum előszelében szerveztek, hiszen a velencei nemzetközi kiállítás ötlete: az már az idén 100 éves. Szóval ok arra, hogy a világ képzőművészete (vagy így pontosabb talán: képzőművészetekkel/vizualitással foglalkozó része) jobban odafigyeljen, jobban készüljön.

E kiállítás bizonyos fokú, a korábbi biennálékhoz képesti másságát jó előre lehetett sejteni. Attól fogva, hogy az intézmény élére került a posztmodern művészet egyik teoretikusa, Achille Bonito Oliva művészettörténész. Szellemisége-habitusa, a világművészet (nemzetközi) iránti érdeklődése, élő európai és tengerentúli kontaktusai főpróbája lett az idei biennálé. Az intézményt az elmúlt évtizedekben vezető-meghatá- ' rozó, jobbára idős (esetleg az Alpokat is ritkán átlépő) művészettörténész professzorok az egyes, pavilonnal rendelkező nemzetek komisszárjaitól (őket is mindig Velencébe híva!) kértek és kaptak fölhasználható (pl. az APERTO-n szereplőkre vonatkozóan) ötleteket. B. Oliva utánament a kiállításoknak, fölkérte és mozgatta a kurátorokat, az egyes tárlatok felelőseit. Magát a biennálé intézményét nemcsak a fiatalok szokásos seregszemléjével, az APERTO.val vitte ki Giardini Pubblici-bő\, hanem számos más programmal is. Az egész Velence biennálé lett, annak lázában élt.

Lázas készülődés a Giardini Pubbliciben - a sajtónapok (június 9-11.) megkezdése előtti utolsó simítások, hogy minden a helyére kerüljön. Művek, katalógusok, könyvek — az információra éhes sajtónak, inni- és ennivaló: ugyancsak nekik. A biennálé központjában 11-től regisztrálják az újságírókat.

Pavilononként (nemzeti pavilononként) más-más készültségi fokon találni a bemutatókat. A magyar pavilonba most érkeznek a katalógusok, plakátok. Villanykörtére vár Lois Viktor, hogy az egyik zeneszobrához beállíthassa a fényt a pavilon hátsó bejáratánál nyíló új kiállítóteremben. Igen, új kiállítótermet nyit a magyar pavilon, fönnállásának 84. évében. Maróti Géza 1909-ben átadott épületének oszlopos alsó terét művek befogadására alkalmassá tették a rekonstrukció első ütemében. Itt, ebben a térben jelennek meg Lois Viktor zenélő szobrai, hajtható-mozgatható, hangzó-mobiljai, fémkonstrukciói. Ezeknél az egységes megformáltság, a szerves építettség előnye is kitetszik, mások összehordottabb, kevésbé szervesen megépített fémkonstrukcióival szemben.

Joseph Kosuth ZENO az ismert világ határán című kiállítása a pavilon átriumának hátsó falán, három nyelven (magyar—angol-olasz) olvasható. Igen, a konceptuális művészet nagymestere olvasható tárlatot hozott létre. A belső tér sötétszürke falszínén fehér, azaz negatívba fordított a szöveg, a kiemelt, falraszitázott idézetek egy része. A többi idézett szöveg középszürke. Afehér (plafon) és a világosszürke (járószint) között a fehér-középszürke váltogatással a sötétszürke mezőben választékosán elegáns, hűvösen mértéktartó a tárlat megjelenése. Ahogy a XX. századi művészettörténetben annyiszor (a Bauhaus pl.) a konceptualisták is hagyományos táblaképellenesek. Az egész biennálén — most először radikálisan - háttérbe szorult a hagyományos-konvencionális festmény—szobor-grafika s meghatározóan vannak jelen akciók, performance- ok, konceptuális és kísérleti művek, gesztusok, mű-forgácsok, bútor-szobrok, video-ins- tallációk s mindenféle új kísérletek.

Az egyik mellékprogramon élő emberek öltöztek be négyen kardinálisnak - élő szobornak, szoborembemek. Ahol ilyen nagy mennyiségben és méretben jelenik meg kortársművészet, ott a kintrekedtek, a falakon kívülmaradtak is jelzik létezésüket;

1014