Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Szilassy Sándor: Forradalmi Magyarország
volt. Augusztusban és szeptemberben százakat végeztek ki és kínoztak meg gyakran puszta gyanú, hogy haragosaik feljelentése alapján. 1920 tavaszán Magyarországon járt egy angol munkáspárti küldöttség J. C. Wedgewood képviselő vezetése alatt. Az ellenforradalmi terrorról jelentést adtak ki, ami nyugaton igen káros reakciót okozott, befolyásolva a békekonferencia vezető köreit is. Végül 1920. június 13-án, a békeszerződés aláírása után jelent meg egy kormányrendelet, ami feloszlatta a különítményeket. Horthy bevonulása Budapestre csapatai élén 1919. november 16-án a tradicionális uralom visszatérését jelentette. A polgármester üdvözlő szavaira adott válaszában Horthy tetemre hívta a fővárost, ami elvetette az ezeréves tradíciókat, porba rántotta a Szent Koronát és a nemzeti zászlót, és vörös rongyba öltözött, a nemzet legjobbjait bebörtönözte és száműzetésbe kényszerítette, „ezenfelül mindenünket el is tékozolta”, —jelentette ki Horthy. Azok a politikusok akik a vájtfülűek közé tartoztak, megértették, hogy Horthy ragadta kezébe a vezetést, és a hatalom új forrása körül gyülekeztek. November 23-án Huszár Károly, a középutasként ismert néptanító-politikus vette át a kormányzást Friedrichtől aki nem tudott beférkőzni Horthy kegyeibe, sem a Károlyi-rezsim előtti és alatti tévelygő magatartása miatt. Friedrichnek osztották ki a hadügyminiszteri pozíciót ami nem járt jelentős befolyással, mivel a hadsereg csak Horthytól fogadott el parancsokat. A Szociáldemokrata Párt részvétele a koalíciós kormányban azt jelentette, hogy akik nem menekültek el Kunnal Magyarországról, modus vivendit akartak találni a polgári és kisgazda politikusokkal abban a reményben hogy jó szándékuk mérséklő hatást gyakorol az ellenforradalom hangadóira. 1919. december 2-án Huszár megkapta a meghívást a békekonferenciától. 1920. január 25—27. között meglehetősen szabad választásokat tartottak Budapesten, a Dunántúlon és a Duna-Tisza közének azon a részén, ahonnét kivonták a román csapatokat. A nemzetgyűlésnek nevezett parlamentben Nagyatádi Szabó István Kisgazda- pártja 79 mandátumot kapott, a Habsburg restaurációt támogató Keresztény Nemzeti Egységpárt 75-öt és a Demokrata Párt hatot. A Kisgazdapárt képvselői többségükben Habsburg-ellenes irányzatot képviseltek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a királyellenes és rojalista erők elöbb-utóbb megütköznek, már csak azért is, mert mandátumaik száma csaknem azonos volt. Időközben Horthy fővezér és a nacionalista szervezetek arról akarták meggyőzni a magyarságot, hogy a békeszerződés aláírása előtt államfőt kell választani. Tömeggyűlésekről elküldött táviratok követelték Horthy kormányzóvá választását, és a fővezér katonai irodáját naponta informálni kellett a kormányzósági törvényjavaslat körüli nemzetgyűlési vitákról. A Nemzetgyűlés 1919. február 26-án kezdett hozzá a törvény előkészítéséhez és néhány nap múlva, március 1-jén kész volt a kormányzóválasztásra. Horthy 131 szavazatot kapott 141-ből. A liberálisként ismert gróf Apponyi Albertre heten szavaztak. József, a volt kormányzó nem szerepelt jelöltként a békekonferencia és az utódállamok ellenzése miatt. A választás alatt a Parlament épületét a Nemzeti Hadsereg tisztjei vették körül. Amikor Horthy megérkezett az épületbe, nagyszámú kézigránáttal is felszerelt fegyveres katona tartózkodott a Parlamentben engedély nélkül. Horthy támogatói a választás előtt azt a hírt terjesztették el a városban, hogy ha nem Horthy lesz a kormányzó, a Nemzeti Hadsereg szétveri a Nemzetgyűlést. Akormányzóválasztás egyik eredménye a szociáldemokrata párt pálfordulása volt. Február 16-án az Ostenburg különítmény emberei meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava főszerkesztőjét és Bacsó Bélát, a lap munkatársát, holott egyikük sem szerepelt a kommunista kormányban. Somogyi temetésén százezres tömeg vett részt. Két hét múlva, március 2-án a pártlap új szerkesztője, Vanczák János mindennek dacára így üdvözölte vezércikkben az új kormányzót: „A munkásság nevében köszöntjük Főméltóságodat egyszerű, férfias őszinteséggel”. Vanczák felajánlotta a szervezett magyar munkásság támogatását Horthynak, „Ha erre a lehetőség megadatik”. Mikor a 994
