Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Szilassy Sándor: Forradalmi Magyarország

dítottak a Vörös Hadsereg ellen, és áprilisban háború tört ki az oroszok és a lengyelek között is. A kommunista irányzatú Leipziger Volkszeitung-nak küldött egyik kormánytávirat szerint a budapesti kommunisták nem féltek az antant katonai beavatkozásától, abban bízva, hogy ha ez megtörténne, az egész világ proletáriátusa sorakozna fel Magyarország mögött, bár világossá vált, hogy az idő nem érett meg a szocialista világforradalomra.

Párizsban úgy döntött a Károlyival tárgyalni sem akaró Négyes Tanács, hogy Smuts dél-afrikai tábornokot Budapestre küldik, amikor kiderült, hogy Kunék vörös hadsereget és vörös gárdát szerveznek. Smuts az antanthatalmak nevében új demarkációs vonalat javasolt, ami a Vyx-ultimátumban megjelölt vonaltól 8-20 kilométerre keletre húzódott volna, széles semleges zónával együtt, amit angol, francia, olasz és a lehetőség szerint amerikai csapatok szálltak volna meg. A március 20-i Vyx-jegyzék Debrecent, Hódmezővásárhelyt, Szegedet, Makót és Orosházát a románoknak adta. Az új javaslat valamennyit magyar kézben hagyta volna. Smuts ünnepélyesen kijelentette, hogy megszűnik az antantblokád, és kilátásba helyezte a Tanácskormány meghívását a párizsi békeértekezletre. Kun végső ajánlatát Smuts elfogadhatatlannak találta és Budapestről Prágába utazott.

A román intervenció kezdetén a Tanácsköztársaság hadserege fegyelmezetlen, politizáló alakulatokból állott, amiket még a Károlyi-rezsim idején szerveztek. Kun és elvtársai a hatalomátvétel után menten feloszlatták a katonatanácsokat, nem törődve azzal a fontos szereppel, amit a Népköztársaság megdöntésében játszottak. Politikai biztosokat jelöltek ki és forradalmi hadbíróságokat létesítettek. A május elseje utáni napokban több mint százezer önkéntes jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Május 10-én a magyar ellentámadás északon az Ipoly folyó mögé szorította az ellenséget. A budapesti szovjet rezsim nem viselkedett szerényen a visszafoglalt területen. Az újonnan létesített Szlovák Tanácsköztársaság kormányát utasították, hogy 30 000 vagon rakomány élelmiszert és fát szállítsanak Budapestre. Szolnoknál megállították a román hadsereget is.

A magyar kommunista kormány belpolitikáját gyors változások jellemezték. Állami tulajdonba vették a 20 munkásnál többet alkalmazó gyárakat és bányákat. Ugyancsak államosították a külkereskedelmet, a bérházakat és a nagyobb üzleteket, a 100 holdat meghaladó földbirtokokkal együtt. A gazdasági élet radikális átszervezése és szakértelem nélküli termelési biztosok kinevezése következtében hamarosan káosz és nyugtalanság keletkezett. Népszerű reformok, közöttük a nyolcórás munkanap bevezetése nem tudta lecsendesíteni a lakosságot. A marxista osztályharcelmélet szembeállította a városok és a falvak népét, az ipari munkásságot és az értelmiséget. A hirtelen hatalomra került doktrinérek elnyomták az egyházakat, ki akarták irtani a vallást, és újfajta történelemszemlélettel akarták kiölni a nemzeti érzést.

Az antikommunista elemek növekvő aktivitásának letörésére terrorista alakulatok járták az országot. Számuelly Tibor és Korvin Ottó parancsnoksága alatt halálvonatnak nevezett utazó különítmény tagjai százával akasztottak fel többségében ártatlan embereket. Cserni József terrorista főnök Lenin-fiúknak hívott mintegy 600 emberével a főváros lakóit igyekezett megfélemlíteni. Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos javaslatára a VIII. sz. kormányrendelet minden augusztus elseje előtti bűncselekmény ügyében az eljárás megszüntetését rendelte el, ha „a cselekmény nyilvánvalóan a kapitalista rendben rejlő exogén okokra vezethető vissza”. Budapesten háromtagú bizottságok vizsgálata 13 812 ügyből 11 481-et - 85,6%-ot - szüntetett meg.

Húst, zsírt, kenyeret, cukrot, faanyagot és szenet csak jegyre lehetett kapni. Szocializálták a magánkönyvtárakat, műtárgyakat, az ékszereket, a zongorákat, keleti szőnyegeket, kerékpárokat, mikroszkópokat és még a bélyeggyűjteményeket is. Minden magánlakás fürdőszobáját beutalt proletárcsaládok rendelkezésére kellett bocsátani szombatonként. Az általános felfordulást jól jellemezte egy kormánytávirat, ami tagadta a nők köztulajdonba vételéről elterjedt híreket. („Die Frauen nicht communisi990