Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Dr. Steinmann Judit: Az EPMSZ bemutatása
DR. STEINMANN JUDITH Az EPMSZ bemutatása Amikor 1981-ben először vettem részt az EPMSZ Akadémiai Napjain, már második napon úgy éreztem, hazataláltam. Nem csupán a régóta nem hallotténekelt zsoltárok hangja, nem is egyedül a szépen formált, rosszul ragozott idegen szavaktól mentes magyar mondatok vagy a feledésbe süllyedt gyermek- és ifjúkorom színhelyeinek felidézése okozta ezt az érzést, hanem az elhangzott gondolatok által megteremtett szellemi atmoszféra is. Nem álnemzetieskedő múltsiratók, vélt vagy valódi sérelmeiket keserűen felemlegetők egyik emig- rációs szervezetének rendezvényébe csöppentem, hanem a magyarság és az egész emberiség aktuális gondjait elemzők, sorsukon javítani akarók gyülekezetébe. Pedig tudtam, hogy a társaság zöme 1956-ban hagyta el Magyarországot. Természetesen lényeges forrása volt a Szabadegyetem gondolatvilágának is 1956 eszmei öröksége - erről később még Kovács Andor előadásában részletesen hallani fogunk -, de az alapítók nem maradtak meg az akkori problémák szintjén, hanem olyannyira figyelemmel kísérték a távolból is hazájuk sorsát, szellemi életének jó és aggasztó változásait, hogy az elhangzó előadások 1981 Magyarországát tükrözték. A hagyományőrzésnek és előrenézésnek ez az ötvözete fogott meg. Hogyan kezdődött? Bizonyára az otthon légkörét keresték azok a magyar diákok is, akik régi ifjúsági konferenciák hagyományait követve 1960-ban a norvégiai Trysilben összegyűltek az első Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciára, s attól kezdve évente találkoztak más-más európai városban, hogy idegen környezetben megélt magyarságuk, egyéni sorsuk s a világ egyéb területén felmerülő problémáit megvitassák, kérdéseikre választ keressenek. Lelkészeik mellett más jó tanítómestereik is voltak: Cs. Szabó László, Kerényi Károly, Szabó Zoltán és más jeles emberek előadásait hallgathatták. Évek múltán tágult a horizont, egyre újabb feladatokat kellett megoldani, az európai és magyarországi társadalmi-politikai mozgásoknak megfelelően a régi problémákat is új módon kellett megközelíteni, elemezni. De a hajdani ifjak is felnőtté váltak, családapák lettek, komoly munkakört töltöttek be. így magától értetődik, hogy az ifjúsági konferencia helyett másfajta, koruknak megfelelőbb fórumot akartak teremteni a szellemi erőpróbára, hogy az évenkénti összejövetel meleg családi hangulata el ne vesszen, de új tartalmat kapjon. Az 1969-es konferencián született meg néhány résztvevőben a gondolat, hogy a német „Evangelische Akademie” példájára térben szétszórtan élő, de összedolgozó munkacsoporttá alakuljanak. (Tóth János jogász, Bállá Bálint szociológus, Szépfalusi István evangélikus lelkész voltak az alapítók, de Szöl- lősy Pált is bevonták tanácskozásukba.) Ez a munkacsoport 1970 nyarán fel971
