Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Pomogáts Béla: Magyar-magyar párbeszéd
POMOGÁTS BÉLA Magyar—magyar párbeszéd* A magyar-magyar párbeszéd jelene és jövője arra az igen széles körű meggyőződésre épül, hogy a magyar kultúrát - lényegét illetően - egyetlen szellemi képződménynek kell tekinteni. A magyar nemzeti kultúra megosztottsága és többközpontúsága természetesen történelmi tény: olyan állapot, amelyet a közép-európai és a nemzeti történelem e századi alakulása hozott létre. Ez a megosztottság és többközpontúság ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy le kell mondanunk kultúránk lényegi egységének elvéről. Ezt az elvet követték gyakorlati tevékenységük során a szomszédos országok magyar irodalmai és kultúrái is, igaz, arra általában nem volt lehetőségük, hogy egyértelműen kinyilvánítsák a kulturális egységnek ezt a meggyőződését. A magyar kisebbségi irodalmak, de a nyugati magyar irodalom műhelyei is, ha csak törekvéseiket nem korlátozta külső erő, mindig igyekeztek szoros közösségben dolgozni az „anyaország” irodalmával. A pontos megfigyelések azt igazolják, hogy a nemzetiségi irodalmak irányzatainak, mozgalmainak és poétikai változásainak története szinte mindig párhuzamosan haladt a hazai irodalom eszme- és poétikatörténeti alakulásával. Irodalomtörténeti ténynek tekinthető, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségi irodalmakat mindig sokkal több szál fűzte a nemzeti irodalom fejlődéséhez, mint a velük egyazon országban élő „többségi” nemzet irodalmához, annak ellenére, hogy főként román részről történtek kísérletek arra, hogy a kisebbségi irodalom fejlődéstörténetét a többség irodalmának történetébe ágyazzák bele. A többségi irodalommal kialakult kapcsolatok jórészt művelődéspolitikai jellegűek voltak, ezek az irányzat- és poétikatörténeti kapcsolatok voltaképpen beilleszthetők a kelet-közép-európai irodalmak általánosabb fejlődéstörténeti hasonlóságának keretei közé. A nyugati világban kialakult magyar szellemi élet ugyancsak megőrizte a kulturális (és nemzeti) egység tudatát, ugyanakkor több tekintetben másként fejlődött, mint a hazai vagy a kárpát-medencei magyar kultúra. Egyrészt kritikai helyzetet foglalt el a magyarországi politikával, művelődéspolitikával és bizonyos fokig a magyarországi szellemi élettel szemben, bírálva a kommunista ideológia és politika kulturális következményeit, s pótolva azokat a kényszerű hiányokat, amelyeket a hazai kulturális alkotómunkában, például * A következő öt tanulmány az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem a Berzsenyi Társasággal közösen rendezett tanulmányi napjain hangzott el Kaposvárott, 1993. október 1-2-én. Kovács Andor és Szilassy Sándor dolgozata szerkesztett változat; a többi a felolvasott írások szöveghű közlése. (A Szerk.) 966
