Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A KÖZÖS SZABADSÁGÉRT - Stanislaw M. Jankowski: Fiatal lány, géppisztollyal (Szenyán Erzsébet fordítása)
Muzeológusok és restaurátorok jelezték, hogy készek részt venni a magyar- országi gyűjtemények mentésében és felújításában. Voltak, akik érthető okokból valószínűleg kerülték a fényképezőgép lencséjét: eddig még nem találkoztam a varsói Magyar brigád nevű csoport tagjait ábrázoló felvételekkel. Önkéntesek alakították, akik készek voltak fegyveresen harcolni a magyar szabadságért. Hasonló kezdeményezésre került sor Krakkóban is; az ottani csapat közös hősünk, Bem József nevét vette fel. A véradó mozgalom felölelte egész Lengyelországot. Egy Zakopanéi lakosnál láttam egy képen, amin gurálok* állnak sorba a helybeli vöröskereszt előtt. De mentek a katowicei bányászok épp úgy, mint a szczecini hajóépítők és dokkmunkások. A korabeli lengyel sajtóból tájékozódhatunk a véradó mozgalom méreteiről: pusztán november 12-ig 15 teherszállító repülőgép indult Budapestre 795 liter vérrel és 415 liter plazmával. A segélyakció pedig folytatódott... A krakkói véradó állomást fényképezőgéppel a kezében kereste fel Edward Weglowski a Dziennik Polski munkatársa. Neki köszönhető, hogy egy skawinai lakos, Wladyslaw Birecki a történelem szereplője lett, Korozs Károllyal együtt, akivel közösen szerepelnek a képen. Ez utóbbi fiatalemberről kiderült, hogy a Jagelló Egyetem harmadéves magyar hallgatója lengyel szakon. Az újságíró közvetítésével köszönte meg a sajtó hasábjain „minden magyar diák nevében minden lengyel embernek az önzetlen segítséget és áldozatkészséget”. „Természetesen - húzza alá a Dziennik Polski - különösen vonatkozik ez azokra az emberekre, akik százával jelentkeztek a véradó állomásokon. Láthattuk, akármerre jártunk: Krakkó, Tarnów, Nowy Sacz, Brzesk és más városok vöröskeresztes szolgálatainál.” A lapok szerkesztőségeiben pénzgyűjtés indult. A varsóiak Alapítvány a Magyarok Megsegítésére címmel folyószámlát nyitottak bankjukban - Krakkó sem maradhatott el: az itteni akciót dr. Janusz Makarczyk indította be, aki felkeresve a Dziennik Polski szerkesztőségét, 100 zlotyt adományozott az ügyre. Néhány nappal később már tíz-egynéhány ezerre emelkedett az összegyűlt összeg. Egymás után futottak be az adományok a Nowa Huta Kohóműből, a VII. sz. gimnáziumból, a Krakkói Orvostudományi Egyetemről, művészektől, színházaktól. A Slowacki Színház Wyspianski Menyegzőjének egy esti teljes bevételét küldte el. De hozták hozzájárulásaikat az egyszerű emberek is: katonák, suszterok, taxisok, ügyvédek, bolti eladók... Edward Weglowski nem fényképezte le a szerkesztőségben jelentkezett összes adományozót, de ott volt gépével a krakkói Főtéren, ahol a Krakkói Felsőoktatási Intézmények Magyarokat Segítő Bizottságának lelkes diákjai kezdtek nyilvános gyűjtést a magyar forradalom számára. Nemcsak a Főtéren láthattuk őket, hanem a belváros forgalmas utcáin is, a Karmelickán, a Szent János utcán, de Nowa Hutában is, a metallurgiai kombinát kapujában - szorgalmasan járták dobozaikkal, perselyeikkel a várost. Egyedül november 1-jén körülbelül 70 ezer zlotyt gyűjtöttek össze. Kevés vagy sok? - kérdezheti a ma embere. A korabeli sajtó apróhirdetéseit böngészve megkaphatjuk a * A Tátra hegylakóinak neve. (A ford.) 310
