Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A KÖZÖS SZABADSÁGÉRT - Stanislaw M. Jankowski: Fiatal lány, géppisztollyal (Szenyán Erzsébet fordítása)
választ: egy előregyártott elemekből épített családi ház ára 80 ezer zloty volt annak idején. * A első napok drámai jelentései után kezdtek elcsendesedni a hírek, ám néhány nap múlva újra címoldalakon szerepelt Budapest. Alig jelentette be Nagy Imre a kilépést a Varsói Szerződésből és nyilvánította ki Magyarország semlegességét, Kádár János és társai Szolnokon megalakították az ún. Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amelynek első ténykedése volt segítségül hívni a szovjet csapatokat. Az oroszok mintegy 100 ezer katonát és 2500 tankot küldtek a felkelők ellen. E pillanattól fogva kétségtelenné vált, hogy a forradalom sorsa megpecsételtetett. November 4-ről 5-re virradó éjjel tudták meg a krakkóiak, mi történt Budapesten. Sokan hallották, Nagy Imre orosz nyelven intézett felhívásait a támadó szovjet csapatokhoz. Tudták, érezték, mit jelent a kérés: ne használjanak nehéztüzérséget a város ellen, kíméljék a hidakat és a munkáskerületeket... Krakkó utcáin ismét megjelentek a diákok, a fiatalok. „Könnyekig meghatódva, elszoruló torokkal kísértem a diákok szervezte gyászmenetet, amely a Bányászati Akadémia előtt nagygyűléssé alakult. Fiatalok ezrei álltak fedetlen fővel a szemerkélő novemberi esőben, gyászszalaggal átfont magyar és lengyel nemzeti lobogók alatt” - (írta Jalu Kurek a Dziennik Polskiban). Weglowski kamerája sem pihent: képein láthatjuk a hallgatag, lassan menetelő tömeget, s a nyirkos időben rezzenetlen álló emberek ezreit a gyűlésen. Szinte halljuk a felszólalók drámai szavait a lengyel-magyar barátság szentségéről, és a Duna menti forradalom eltipróinak fejére olvasott kemény és keserű vádakat. A nagygyűlésen felhívást szerkesztettek, amelyet a diákok eljuttattak a LEMP Vajdasági Bizottságához is. „Követeljük - íiják benne -, hogy az oroszok azonnal vonuljanak ki Magyar- országról és jelen felhívásunkat olvassák be a rádióállomások.” A sajtó nem közölte a gyászünnepségről készült felvételeket, s a rádióbemondók sem mondhatták el a felhívás szövegét. A krakkói pártbizottság tiltotta le a beszámolókat, mint indokolták „tekintettel a bonyolult nemzetközi helyzetre”. Két nappal később az elkeseredett harcot vívó Budapestről érkezett hírek váltották egymást az újságok oldalain a magyarok megsegítésére indult további kezdeményezésekről szóló beszámolókkal, de a főcímek és vezércikkek az októberi szocialista forradalom 39. évfordulója alkalmából Moszkvát köszöntő szövegeket tartalmaztak - „természetesen” nemcsak a LEMP vezetősége, hanem „népünk és kormányunk, valamint az egész lengyel társadalom” nevében. A Dziennik Polskinak voltak képei arról, hogyan rakodják a mintegy félmillió zloty értékű - többek között cukrot, lisztet, tejport, húskonzervet tartalmazó - segélyszállítmányt egy Budapestre induló konvoj járműveire. A cenzúra nem engedte közzétenni a felvételeket. Tudtuk azt is, hogy néhány krakkói diák (Zb. Razowski, J. Jaworski, A Bratkowski, J. Wetulani, J. Koz- lowski) elkísérte a szállítmányt Magyarországra. Minden bizonnyal volt náluk 311
