Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andrzej Friszke: 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában, 1956-1980 között (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)

nista, a liberális és a katolikus „Znak” csoport juttatta kifejezésre az érvényes rendszeren belüli három ideológiai választást.

Az 1956-ban megtörtént átalakulások hihetővé tették, hogy ilyen fejlődés lehetséges, és hogy a változások határait nehéz előrelátni. Ebben a fejlődésben - és ez szintén az 1956-os eseményekből levont konklúzió volt - a felső pártposztokon történt változásoknak a jelentősége a döntő. A társadalom magatartása, aktivitása, a nyilatkozatok és cikkek tartalma - a pártvezetésre gyakorolt nyomás fontos elemét alkották mind. Az e vezetés irányította fejlődésre vonatkozó reményeknek ebben az időben nem volt értelmes alternatívája. A magyar dráma után nehéz volt olyan illúziókat táplálni, hogy a demokráciához való visszatérés egy egyedüli aktussal lehetséges lesz.

Végül 1956 hagyatéka emlékeztetett, hogy egy pártirányítású államban ki lehet vívni a szólásnak, a meggyőződések kinyilvánításának, a társadalmi szervezetek és klubok, valamint munkástanácsok alapításának messzemenő szabadságát. Hátrahagyta a viták hagyományát egy gazdasági reform formájáról, amely javítaná a gazdasági hatékonyságot.

1956 tapasztalatai és hagyományai sok évig befolyásolták a különféle ellenzéki csoportok gondolatait, és hivatkozási pontként szerepeltek, amely módot adott a lehetséges változások horizontjáról való gondolkodásra.

Az első módszeres kísérletet 1956 eseményeinek értelmezésére Witold Jedlicki nyújtotta híres, Fajankók és zsidók című cikkében, amely a Párizsban kibocsátott Kultúra folyóiratban jelent meg. A szerző úgy érvelt, hogy a változások sorozatát Nyikita Hruscsov hozta mozgásba, aki 1956 kezdetén tudatta, hogy a Varsóban uralkodó elit elvesztette a bizalmát, és az establishment kevésbé neves tagjait „támogatta meg”, akiket később Natolin-csoport- ként ismertek. A „Pulawy”-csoport képviselői, akik a sztálinista időszak alatt is vezették a pártot, nekiláttak a hatalom megtartásáért való küzdelemnek. Elkerülni kívánva a sztálinista bűntettek vádjait, elhatározták, hogy ösztönöznek és vezetnek egy kritikai hullámot az elmúlt korszak „hibái és torzulásai” ellen, és egy mozgalmat a szocializmus megújításáért. Az első lépés a Hruscsov-beszéd elterjesztése és aztán a sajtó ébresztése volt. 1956-ban, ahogy Jedlicki írta, ,A Pulawy-csoport, valószínűleg meggondoltan, teljesen dezorganizálta a hatalmi apparátust Lengyelországban azon célból, hogy azután legyenek érvei Hruscsov számára, hogy bizonyos radikális változtatásokat kellett tenni a rendszer helyreállítására”. Olyan, saját körükből való vezető híján, aki eléggé népszerű volna, és nem kompromittálódott az 1948— 1956 közti periódusban, javasolták Wladyslaw Gomulkát és megválasztották őt a VIII. Plenáris Ülésen. Ekkor a manőverük megfeneklett. Az októberi esményeket megelőzően a Pulavy-csoport vetélkedett a Natolin-formációval, és „hogy sikert érjenek el ebben a rivalizálásban (a párt-csoportok) versengtek a köztámogatás elnyeréséért; ennek érdekében meg kellett egyezniük bizonyos engedményekben”. 1956 októbere megsemmisítette ezt a felállást - a sikeres csoportnak nem volt többé érdeke, hogy engedményeket tegyen a társadalomnak. Az október győzelmeitől és ígéreteitől való elhajlás most mind Go- mulkának, mind a Pulawy-csoportnak érdeke lett.

Jedlicki méltányolta a társadalmi mozgalom fontosságát 1956-ban, de ahogy írta, „Ez még mindig túl zsenge dolog volt ahhoz, hogy megkülönböztessük a hiteles demokratikus gondolatot a Pulawy-ügynökök ugratásaitól.

434