Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andrzej Friszke: 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában, 1956-1980 között (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)

A demokratikus mozgalomba beszivárogtak a Pulawy-ügynökök, és gyengén szervezett volt, mindazonáltal létezett. Nagyobb szerepet játszhatott volna, ha többször fogalmazta volna meg ékesszólóan a jogok iránti igényeit, és a követeléseit hangosabban adta volna elő”.

Október eredményeire reflektálva Jedlicki azt írta, hogy a Szovjetuniótól való gyengülő függés, amelyet a szovjet tanácsadók, köztük Rokosszovszkij távozása jelzett, kedvező volt a Pulawy-csoport számára. Minden kinevezett hatalom szélesebb körű autonómiát szeretne birtokolni. A kolhozhálózat megszüntetése nélkülözhetetlen volt a falvak megnyugtatásához és a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Wyszynski prímás szabadon bocsátása szükséges volt a közvélemény lecsöndesítéséhez. Másfelől a támogatás, amelyet Wyszynski nyújtott Gomulkának, képtelenségnek tűnt. Ha így cselekedve meg kívánta menteni az országot a külső beavatkozástól, akkkor a politikai ítélőképesség hiányáról tett tanúságot. A beavatkozás nem a munkások és a diákok aktivitásán, hanem a Pulawy-alapozású hatalmi apparátus magatartásán múlt. Ha mármost a fő motívum az a törekvés volt, hogy a pártot az egyház és az állam közti kapcsolatok szabályozására késztesse, akkor a Gomulka iránti támogatás gesztusai fölöslegesek voltak, mert a dolog már el volt határozva. „Wyszynski egy dolgot ért el a magatartásával: mintát adott a katolikus opportunisták számára”.

Witold Jedlicki nagyon szuggesztív módon fogalmazta meg vízióját. Ennek elemei napjainkig feltünedeznek a különböző publikációkban, amelyek az októberi eseményekkel és a sztálinista időszakkal foglalkoznak. Magyarázatának egyes részeit a pártpropaganda is fölhasználta, különösen 1968- ban. Ekkor a revizionista csoportok tevékenységét a Pulawy-csoport manipulációjának eredményeként értékelték, amely „a bosszúra magára” és a felső pártpozíciók visszaszerzésére törekedett. Jedlicki értelmezése bizonyos útmutatásokat is tartalmazott az ellenzék számára:

1. a demokratizálás feltételei akkor javulnak, amikor a hatalmi apparátus klikkharcokkal van elfoglalva;

2. a szovjet beavatkozás veszélye a pártklikkek magatartásán múlik. A társadalom nagy lehetőséggel rendelkezik a manőverezésre, amíg e magatartás el nem éri azokat a határokat, amelyek kiprovokálhatják a beavatkozást;

3. a társadalom alanyiságának újraértelmezésére törekvő köröknek nem szabad bízniuk vagy támogatniuk egyik frakciót sem. Másfelől ki kell használniuk a pártellenőrzésben mutatkozó réseket, és bátran előállni követeléseikkel.

Az első konklúziót már a leírása idején megkérdőjelezték, de még élénkebben néhány évvel később. A pártapparátuson belüli, ekkori harc a Pulawy-csoport és az úgynevezett partizánok között nem teremtett hasznos feltételeket a liberalizáció, a demokratizálás és a polgári jogok kiterjesztése számára. Ellenkezőleg, számos 1956-ban elnyert szabadságjog megvonásával járt együtt.

A második konklúzió ellenőrizhetetlen volt, és önkényes spekulációk tárgya lehetett. A magyar példa azt mutatta, hogy pontosan a társadalmi mozgalmak azok, amelyek képesek voltak összezúzni a hatalmi szerkezeteket és kiváltani a külső beavatkozást. Csehszlovákia későbbi tapasztalatai azt je435