Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andorka Rudolf: A magyar társadalom az1950-es években (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
ANDORRA RUDOLF A magyar társadalom az 1950-es években Az 1956-os forradalom drámai és váratlan történelmi esemény volt: a társadalomtudósok gyakran megjósolták, hogy a totalitariánus rendszert nem lehet megdönteni - kivéve a háborús vereség esetét - vagy hogy képes lesz szembeszegülni a belső kihívással. A magyarországi hangulatot 1956 szeptemberében jól kifejezte egy kollégám és barátom, aki korábban a recski koncentrációs tábor foglya volt, azzal, hogy szerinte nálunk nem lesz a poznani fölkeléshez hasonló fölkelés. 1956 októberében a totalitariánus rendszer 3-4 nap alatt összeomlott, s szinte nem akadt magyar, aki védeni és támogatni akarta. És csak a szovjet hadsereg állította helyre - de eléggé eltérő rendszerben folytatódott, amelyet - legalábbis az 1960-as évek első felétől - autoritariánus rendszerként lehetne meghatározni. Miért omlott össze ilyen hirtelen? E kérdés megválaszolásához tanulmányoznunk kell az 1950-es évek magyarországi társadalmi viszonyait. Nagyon kevés adatunk van. A szociológia nem létezett - Szalai Sándort halálra ítélték, és börtönben volt 1956-ig. Statisztikai évkönyveket nem publikáltak - csak 1957-ben jelentették meg a statisztikai adatok retrospektív kompendiumát. Mindazonáltal néhány alapvető tényt és néhány hipotézist megfogalmazhatunk a rendszer bukásának társadalmi okairól. 1. Gazdasági okok. Az életszínvonal nagyon alacsony volt, és néhány évben 1956 előtt csökkent. A nemzeti jövedelem 1952-ben és 1954-ben 110 százalékon állt. A nagy beruházások következtében a lakosság fogyasztásának növekedése még kisebb volt. Ez minden osztályra vonatkozott - kivéve a nagyon kicsi hatalmi elitet. A parasztokat - a lakosság többségét - súlyosan megadóztatták annak érdekében, hogy beerőltessék őket a szövetkezetekbe. A munkások az életszínvonaluk még nagyobb csökkenését tapasztalták. Egy bérmunkás reáljövedelme 1952-ben csak 83 százaléka volt az 1949-es szintnek. A hatalmi elit nyíltan ellenséges volt a nem kétkezi, professzionális értelmiségiek többsége iránt, akik nem óhajtottak belépni a pártba. Ők élték át az életszínvonal legnagyobb hanyatlását. 2. Úgy tekinteném mindazonáltal, hogy a fő magyarázat nem az élet372
