Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andorka Rudolf: A magyar társadalom az1950-es években (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
színvonal állása volt, hanem az igazságtalanság, amelyet a lakosság többsége megtapasztalt. A parasztokat kényszerítették, hogy lépjenek be a szövetkezetekbe, azokat, akik ellenálltak, különböző módon háborgatták, például úgy, hogy börtönbüntetésre ítélték őket, ha engedély nélkül disznót öltek - és ezt az engedélyt megtagadták, ha nem teljesítették a mezőgazdasági termények államnak való beszolgáltatására vonatkozó kötelezettségeiket. Bár a szocialista állam elvben és a hivatalos propagandában a munkások állama volt, a munkásosztály volt az uralkodó osztály, a valóságban a munkásoknak kemény fegyelmet kellett elviselniük, gyakran megbüntették őket a fegyelem kisebb megsértéséért, és egyáltalán nem engedték, hogy kifejezzék a saját véleményüket. Csaknem 900 ezer embert ítéltek el a büntető bíróságok 1948-tól 1955-ig -, becslések szerint a magyar családok egyharmada szenvedett ettől. Nemcsak az előző, két háború közti uralkodó osztályt, hanem az értelmiségi osztály többségét is erősen sanyargatták, gyakran bebörtönözték, Budapestről és más városokból a falvakba űzték, amelyeket nem engedték elhagyniuk. 3. A harmadik tényező, amely hozzájárult a totalitariánus rendszer bukásához az volt, hogy a rendszer súlyosan megsértette a magyar nemzeti identitásérzést. Mindig a szovjet érdekek dominálták a magyar nemzeti kérdéseket. A Szovjetunió, a szovjet kultúra, tudomány és nép magasabbrendú- ségét állandóan hangsúlyozták - noha minden magyar számára tisztán látható volt az ellenkezője. Jól szemlélteti ezt az alábbi több éves vicc: „Brezsnyev találkozik Szu- lejmánnal a pokolban, és megkérdezi tőle, hogy volt képes 150 évig uralkodni Magyarországon. Szulejmán válasza: nem követtük el azt a három hibát, amit ti szovjetek elkövettetek Magyarországon: nem nyilvánítottuk nemzeti ünnepnek a mohácsi csata napját, nem kényszerítettünk minden magyar gyereket, hogy törökül tanuljon, és sohasem mondtuk, hogy a török hadsereg csak ideiglenesen van Magyarországon.” Tehát az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének nagyon alapos társadalmi okai voltak. Azt, hogy sokan - közöttünk a politikailag legtapasztaltabbak sem - nem láttuk előre az eseményeket, nem annyira az elégséges okok hiánya, mint inkább a történelmi események pontos előrelátásának lehetetlensége okozta. A konkrét események ugyanis szerintem sokszor véletlenszerű mozzanatok hatására alakulnak. Ha például 1956 júliusában nem Gerő Ernő, hanem Nagy Imre került volna Rákosi Mátyás helyére, a forradalom talán nem robbant volna ki. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy 1956-ban már világossá vált Magyarországon: az uralkodó gazdasági- társadalmi-politikai rendszer hosszú távon nem működésképes, előbb vagy utóbb valamilyen módon meg fog változni. (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc) 373
