Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.
mezést választani. A MNR esetében még az látszik a legvalószínűbbnek, hogy ugyanúgy, mint a kiyawar névnél valamiféle helynévből való képzéssel állunk szemben. Ilyen helynevet azonban nem ismerünk. Ugyanez a képzés viszont általában földrajzi neveknél is megtalálható, ebben az esetben a Majna folyó nevéből indulhatunk ki. A lat. Moenus, ném. Main természetesen nem hozható közvetlen kapcsolatba a MNR névvel, ennek előzménye egy feltehető neolatin *Men(u), amelyből szabályos képzés a nyugati germán Menar(i) ’Mainer1, azaz „majnai". A MNS az ófn. man, ószász man, óang. mon ’férfi’ genitivusi alakja lehet: mannes, ami beilleszkedik a hasonló genitivusos nevek közé, s hasonló képzés, mint a magyar Jánosi stb. A kärmäni levél aláíróinak nem-héber nevei tehát nem török, nem kazár nevek. A hat név közül négy német, kettő pedig szláv, de az egyik német név egy kievinek a neve, míg a másik egy majnainak. A két szláv név kereskedőre vonatkozik, az egyik kiváltképp utazó kereskedőre. Aligha kérdéses, hogy itt a Rajna vidékéről származó zsidókkal állunk szemben, akik a kazár fővárosban laktak. Ezt a kazáriai községet a radaniták alapíthatták, alighanem már a IX. században. Erre utal az, hogy szláv területen is régebben élhettek már, mint ahogy ez szláv neveikből és a Kiyawar névből következik. A nevek magyarázata arra is rávilágít, hogy nem csak a kazár főváros, hanem Kiev zsidó községe is nyugati eredetű, egyik esetben sem prozelita, áttért zsidókkal állunk szemben. Hanem természetesen nyugati, németül beszélő zsidókkal, akik persze rabbaniták voltak. Éppen ezért nehezen tudjuk követni Golbot abban, hogy mivel a levél nevei közül hiányoznak a talmudi zsidó nevek, ezek prozelita névadásról tanúskodnának (Golb, N.-Pritsak, O.: i. m. 21. kk). Hogy mást ne mondjunk, a Hanuk- kah név már a VIII. században ismert Bagdadból (Graetz, H.: i. m. 200), erre Golb mégsem hivatkozik (i. m. 23). Másrészt vajmi kevés ismeretünk van a nyugat-európai zsidó névadás jellegzetességeiről a IX-X. század fordulóján, ezt a kérdést nem lehet a kairói geniza anyagának alapján megítélni. Annál inkább mondhatjuk ezt, mert a levél nem-héber nevei is szokatlannak tűnhetnek - persze csak azért, mert ebben a korban más, hasonló forrásunk nincsen. A kärmäni levél nemcsak a nyugati eredetű rabbanita zsidóság történetéhez szolgáltat kiemelkedő fontosságú (akár szenzációsnak is ítélhető) adatokat, hanem a kazáriai prozelitizmus megítéléséhez is. A levél rovásírásos felirata „Elolvastuk. Ilik” több vonatkozásban is érdekes. Egyéb adataink alapján - mint láthattuk - ennek az ifiknek, az ilik-beknek, a kazár másodfejedelmnek zsidónak kellett lennie, még pedig karaitának. Ennek az aláírásban semmi nyomát nem találjuk. Az Ifik kazárul, kazár írással ír, s nem héber betűkkel héberül. Annak ellenére, hogy 987-988 körül író an-Nadlmnál azt olvashatjuk, hogy a kazárok héberül írnak (an-Nadlm, Kitab al-Fih- rist, ed. Flügel 20). Abban is bizonytalanok lehetünk, hogy az Ifik olvasott-e, tudott-e héberül. Az „elolvastuk” kifejezésből esetleg erre is lehetne következtetni, ez azonban jelentheti egyszerűen azt, hogy a fejedelem előtt felolvasták a levelet, ahogy a többes számú kifejezés éppen az utóbbi magyarázatot részesítheti előnyben. Annak talán nem tulajdoníthatunk különösebb fontosságot, hogy hiányzik az Ilik zsidó neve is, hiszen aláírásában titulusával szerepel csupán. De ez a passzusértékű felirat mást is közöl velünk. Azt ugyanis, hogy - ha a kazár vezetőréteg zsidó hitű is volt — héber ismeretei csekélyek voltak. Különben ugyanis a levélre héberül is rákerülhetett volna az Ifik továbbítási engedélye. Nyilvánvaló, hogy a kazár, illetve kazáriai előkelők írták és olvasták a kazár írást - ezt tanúsítják az egyre szaporodó kazáriai rovásírásos emlékek (Vékony G.: Késő népvándorláskori rovásfeliratok i. m. 27. kk., Kyzlasov, I. L.: Ru- niéeskie nadpisi Majackogo gorodiséa. Majackij arxeologiöeskij kompleks. Moskva 1990.10. kk). Ez az írás Kazáriában általánosnak mondható, an-Nadlm közlését pedig csak a kärmäni levél erősítené meg, ez azonban egy nyugat-európai eredetű rabbanita közösség hagyatéka. Hogy azonban a héber írás ismeretét nem zárhatjuk ki a kazároknál, arra éppen az Ilik levélen látható aláírása utalhat. Ezt ugyanis más tintával írták, s nem stílustollal, mint a levelet, hanem lúdtollal vagy ecsettel (Golb, N.-Pritsak, 937
