Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

és muzulmánokkal folytatott vitát, amelynek eredményeként 200 embert keresztény hitre is térített (Zitije Konstantina, MMFH II. 75 kk). Az elbeszélés részletei nem okozhatnak számunkra különösebb problémát. A hagiográfia még az egyéb egykorú fórrá-' sokkal szemben is eltúlozza az eseményeket, az azonban nem lehet kérdés, hogy Konstantin életrajza még a IX. század vége felé íródott, közfelfogás szerint Metód közreműködésével (MMFH II. 57., Király P.: A magyarok említése a Konstantin- és a Metód- legendában. MNyTK 141. Bp. 1974. 7—8. stb.). E körülményből a következők derülhetnek ki: a kazár kagán udvarában valóban volt egy hitvita, itt azonban a kereszténység - ha hihetünk a legendának - már kései közbeavatkozó, hiszen akkor már a zsidók és a szaracénok (a muzulmánok) is a maguk hitére édesgették őket. A Konstantin-misszió időpontját, 860-861-et tekintve, ez valójában így is volt, hiszen a muzulmán térítésről biztosan tudjuk, hogy jóval korábban történt, s a zsidó hitre térés is lehet korábbi, ha a forrásoknak (ebben az esetben arab és zsidó forrásoknak) hitelt adhatunk.

A hitvita motívuma megtalálható az orosz évkönyvekben is. Vladimir Szvjatoszla- vicsot, a későbbi Nagy Szent Vladimírt 986-ban „bolgary baxmeci”, „rimljane-nemcy”, „fcidove kozarstii” valamint a „grecy”, a görögök kísérlik a maguk hitére téríteni - azaz, a bolgár mohamedánok, a római németek, a kazár zsidók és a görögök (PSRL 37. Leningrad 1982. 23 k., 62 k. ugyanez a szöveg más szerkesztményekben is, a kezemnél lévőt idézem). Ez a leírás mindenesetre kései keletkezésű, hiszen abban a keleti és a nyugati kereszténység ellentéte világosan tükröződik (bár végül is ez Photios pátriárka óta, tehát a IX. század második felétől tükröződhet), viszont sajátos önálló elemei vannak a kazár hitvitához képest, így itt a mohamedánok (volgai) bolgárok (akiket Vladimir éppen ennek előtte győzött le). Az oroszok közötti német térítő kísérletekre adataink vannak, így valójában nehezen dönthető el, hogy az orosz krónikák hitvitája csak a Konstantin-legenda hitvitájának mintája alapján jött létre vagy egy eredeti eseménysor őrződött volna itt meg. A lehetőségek közül mindenképpen az előbbit részesíthetjük előnyben, azzal a megjegyzéssel, hogy a többféle térítés aligha tartozhatott a ritkaságok közé ebben az időben, ezen a területen. Azt azonban aligha tarthatjuk kétségesnek, hogy a „kazár-hitvita” elbeszélései valami megtörtént eseményt rögzítenek, ha ennek részleteiről soha nem is lesznek olyan ismereteink, amelyek alapján teljes biztonsággal ítélhetnénk.

Van azonban még egy történetünk a kazárok zsidó hitre téréséről. Ez Hasdäj leírásában a következőképpen hangzik: „(az izraelitáknak) a Tóra könyveit és a többi szent iratokat barlangokban kellett elrejteniük és ez az oka annak, hogy barlangokban imádkoznak. S e szent könyvek miatt a gyermekeiket is arra tanították, hogy reggel és este barlangokban imádkozzanak, míg az idők folytában s a napok sokasága miatt megfeledkeztek az okról, hogy miért szoktak voltaképpen barlangokban imádkozni; de őseik szokását fenntartották, csakhogy nem tudták, hogy miért. Végtére pedig támadt egy izraelita, aki ennek okát meg akarta tudni; ez bement a barlangba, melyet könyvekkel telve talált, amelyeket onnét kihozott. E nap óta a Tóra tanulásához fogtak ...” (Kokovcov, P. K.: Evrejsko-xazarskaja perepiska v X veke. Leningrad 1932. 17., Kohn S.; Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp. 1881. 20). Hasdaj itt ugyan zsidókról beszél, de ezek alatt az eredeti (tehát származásilag is) zsidóknak tartott kazárokat érti. A „barlang-motívum” megtalálható Jehuda Halévinél is, aki szerint a kazár király egy álom hatására vezírével Warsán hegyeibe megy, ahol a szombatot ünneplő zsidókat talál egy barlangban. Itt áttérnek, s népükhöz visszatérve, előkészítik azok áttérését is. Halévi ennek előtte elbeszéli az említett hitvitát is, bizonyságot téve arról, hogy több forrás - netalán többféle szóbeli hagyomány - volt az, amelyből elbeszélését összegyúrta (Das Buch Al-Chazari, ed. H. Hirschfeld, 1887. 68., Kokovcov, N. K.: i. m. 131 kk., Mandel M.: József khazár király válaszlevelének hitelessége. Pécs 1929. 23—4. stb.). Jehuda Halévi a XII. század első felében írta munkáját.

E művet ugyan 1140-re szokás keltezni (vo. Dunlop, D. M.: The History of the Jewish Khazars. Princeton 1954. 116), a pontos dátum azonban kétséges (Kokovcov, N. K.: i.

922