Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

táknak azt mondotta: Menjetek haza, három nap múlva ismét jelenjetek meg előttem. De reggel a király csak a papért küldött s így szólt hozzá: Tudom, hogy Edom királya nagyobb ezeknél a királyoknál, s hogy vallása szép és tiszteletben álló vallás, mely nekem is tetszik. Kérdést intézek hozzád, ha igazság szerint felelsz, szeretni foglak és megtisztelni. Mit hiszel, melyik vallás a jobb, a zsidó vagy az izmaelita vallás? Erre a pap így felelt: Soká éljen a mi urunk, a király! Ha a vallás becse után kérdezősködöl, tudd meg, hogy az izraelita vallás rendkívül jó. Mert a Szent, dicsőítessék az ö neve! Izraelt választotta minden nemzetek közül s elsöszülött fiának nevezte, nagy csodatetteket mívelt rajta: kivezette Egyiptomból, a fáraó rabszolgaságából, a tengeren száraz lábbal vezette keresztül, üldözőit pedig elsüllyesztette, mannát bocsátott le, midőn éheztek és a sziklából vizet fakasztott, a szent tanítást lángok között adta neki, örökségül pedig Kánaán földjét, és szentélyt épített neki, hogy benne lakjék. De ezeknek utána makacskodtak, vétkeztek s a törvényt megrontották s ő haragra gyűlt, őket színe elől elvetette s szétszórta minden szélnek irányában. Ha ez nem történt volna, nem léteznék más vallás a világon, mint az izraelita. Hogy mérkőzhetnék Izmáéi vallása Izráel vallásával? Amazoknak nincsen se szombatjuk, se ünnepük, se törvényük, se rendeletük. Midnen tisztátalant, a lónak, a tevének, kutyának s midnen tisztátlan féregnek húsát megeszik. Izmáéi vallása tehát nem is vallás, hanem a többi népek vallásához hasonlít. Erre a király: Nézetedet nyilvánítottad, amiért kegyes leszek irántad és tisztelettel vissza foglak küldeni Edom királyához.

Másnap a király az izmaeliták kádiáért küldött és így szólt hozzá: Kérdést intézek hozzád, melyre az igazság szerint felelj meg, anélkül, hogy előttem valamit eltitkolnál. Melyik látszik neked jobbnak, e két hit közül a nazarénusi vagy a zsidó hit? A kádi felelt, mondván neki: A zsidó jó hit, nekik jó törvényeik és rendeleteik vannak. De mivel Ö ellene vétettek s hibáztak, rájuk megharagudott s őket ellenségeik kezébe adta, de végtére megváltatni és megmentetni fognak. A nazarénusok vallása ellenben sajátképp nem is vallás, ők disznóhúst és minden tisztátalant esznek, kezeik művét imádják és reménységük (a megváltásban) nincsen. Erre a király: Te az igazat mondtad és valóban! meg is foglak tisztelni. Harmad napon mindnyájukat egyszerre meghívta és minden előkelői és szolgái, s egész népe előtt így szólt hozzájuk: Beszéljetek s vitatkozzatok egymással, hogy nékem megmutassátok, melyik hit a legjobb. El is kezdettek beszélni, de szavaikat nem tudták bebizonyítani. Végtére a király azt kérdezte a paptól: Melyik hit jobb, Izráel vagy Izmáéi hite? A pap azt válaszolta: Izráel hite a jobb hit. Ezután a káditól kérdezte: Melyik hit jobb, Izráel vagy Edom hite? S a kádi felelt: Izráel hite jobb! Erre a király: így önnön magatok a saját szájatokkal vallottátok be, hogy Izráel hite a legjobb és legigazságosabb, s én Izráel hitét választottam, mely Ábrahám hite is volt, amelynek az isten kegyelméből s a mindenható hatalmából az elsőbbséget adtam. A mindenható isten segítségemre lesz, ő az ezüstöt és aranyat, melyet nekem ígértetek, könnyűszerrel adhatja meg nekem. Ti pedig menjetek békében vissza a ti országotokba.”

így tért volna a kazár fejedelem zsidó hitre. Ezt a megtérés-történetet általában — a levelezés hitelességét tagadók természetesen - a legendák világába utalják (Telegdi Zs.: i. m. 266 stb.). Valóban így kellene gondolnunk, hiszen a „hitvitáról” az arab írók közül éppen egy spanyolországi arab tud, al-Bakri (Kunik, A.-Rosen, V.: Izvestija al- Bakri i drugyx avtora o Rusy i slavjanax. I. Skt. Peterburg 1878. 44., Marquart, J.: Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig. 1903. 7-8.). Bakrí tudomására azonban a spanyol zsidó irodalomból is kerülhetett ez a história vagy a szóbeli közlés, az elterjedt szóbeszéd lehetett forrása. A hitvita kapcsán azonban figyelemreméltó, hogy ennek elbeszélése szerepel a Konstantin-legendában is. E szerint a kazárok követeket küldtek a bizánci császárhoz (III. Mihály 842-867), hogy küldjön nekik egy tudós embert, aki a zsidókkal és a szaracénokkal vitatkozna az igazi hitről. A császár a szaloniki Konstantint szemelte ki Photius pátriárkával együtt erre. Konstantin 860- ban indult el a kazár kaganátusba, s a kazár udvarba 861-ben érkezett. Itt zsidókkal

921