Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

mányosság (itt most protestánsokról van szó) az egész forrásanyagot úgy kezelte, mint általában a kései (középkori és újkori) zsidó irodalmat.

A históriai források nem igen hagynak kétséget a kazárok zsidóságának ügyében. Itt sok mindenről kellene számot adnunk, legalábbis a hagyományos „európai” gondolkodás szellemében. Amely „európai” (keresztény vagy keresztyén) gondolkodás megértési zavarokkal küzd akkor, amikor egy általa töröknek képzelt birodalom (a kazár kaganátus tényleg birodalom volt) szinte államvallássá teszi a zsidó hitet, zsidóvá vagy legalábbis zsidózóvá válik. Ebben az esetben a hagyományos történeti gondolkodás szellemében természetesen a „cui prodest?” kérdés következik azaz, mi érdekből lettek a kazárok zsidók, illetve a körülményeket pontosan véve, zsidózók. Itt aztán következik az a válasz, hogy az iszlám (a Bagdadi Kalifátus) és a kereszténység (a Bizánci Császárság) között egy olyan birodalomnak, amely e kettővel szembenállt, csak egy harmadik vallást lehetett választania, s ez pedig a zsidó vallás volt.

Itt most idéznünk kellene különböző szerzőktől. Eme idézetektől azonban el kell tekintenem, mert hiszen e szerzők nézetei valójában nem a tényanyagot, hanem saját elfogultságaikat tükrözik. Azért persze idézzünk. Abból a forrásból, amely a kazárok zsidó hitre téréséről szól: „... Bulán ... álmában egy angyal jelent meg - szólván: „Bulán! Az isten engem hozzád küldött, mondván: meghallgattam imáidat és könyörgésedet; íme megái diák és elszaporítlak, királyságodat fönntartom minden nemzedéknek végéig és ellenségeidet kezedbe adom. Kelj föl reggel és imádkozzál az istenhez!” S ö így tett. Erre másodízben is megjelent neki, mondván: „Láttam utaidat, megkedveltem cselekvéseidet és tudom, hogy teljes szívből fogsz követni engem; azért adok neked törvényeket, jogot és rendeletet. Ha törvényeimet és rendeleteimet megóvod, én megáld- lak és elszaporítlak.” És ő az angyalnak, ki hozzá beszélt, ígyen felelt: „Te ó uram! ismered szívemnek gondolatait, megvizsgáltad veséimet, hogy bizalmat csupán csak te beléd helyezem. De a nép, amely fölött uralkodom, pogány; nem tudhatom, vajon nékem hitelt fog-e adni? Ha kegyelmet találtam szemeidben, s irgalmad felém fordult, jelenj meg az ö nagy fejedelmüknek, hogy ebben engem segítsen.

A szent, dicsőíttessék ő! kívánata szerint cselekedett, s annak a fejedelemnek álmában megjelent. Midőn ez reggel fölkelt, a királyhoz ment s ezt neki elbeszélte.

A király pedig összehívta nemeseit és szolgáit és egész népét s a történteket nekik elbeszélte; s a dolog tetszést talált náluk, a hitet elfogadták, s az isteni dicsőség szárnyai alá mentek. Ez ezelőtt 340 évvel történt.

S az angyal ismét megjelent neki s szóla hozzá: „íme az egek és az egeknek egei nem fogadhatnak be engemet, de mégis építs házat az én nevemnek, hol lakni fogok. S ő felelt, szólván: Világnak ura! Nagy szégyenben állok én előtted, mert nincsen sem ezüstöm, sem aranyam, hogy úgy tehetnék, amint illenék és amint akarok. S ö mondá neki: Légy erős és kitartó! Vidd magaddal egész seregedet és menj a Daraláni úton Árdebil országába, én félelmet és rettegést küldök szívükbe és kezeidbe adom őket. Két kincset rendeltem számodra, egyet aranyból s egyet ezüstből, s veled leszek, megóvlak, akárhová mégy. E kincset te megnyered, békében térsz haza és nevemnek házat fogsz építeni. S ő hitt istenben és parancsolata szerint cselekedett. Elment és sok háborút viselt, melyekben a mindenható segítségével győzött. A várost elpusztította, békében tért vissza, a pénzt fölszentelte és belőle sátrat épített, frigyládát, lámpát, asztalt, oltárokat s szent eszközöket, melyek isten kegyelméből és az úr mindenhatóságából még ma is nálam vannak s őriztetnek.

Ezeknek utána híre az egész földön elterjedt, hallották Edom királya és az izmaeliták királya és követeket küldöttek hozzá nagy kincsekkel és sok ajándékkal, bölcs embereikkel együtt, hogy az ő hitükre térítsék. De a király okos ember volt - lelke őriztessék az élet frigyében az úristen előtt - parancsot adott, hogy egy bölcs izraelitát is hozzanak, behatóan vizsgálódott, kutatott és kérdezősködött és ezeket összehozta, hogy vallásuk felett vitatkozzanak, s az egyik a másik szavait megcáfolta s nem tudtak egyetérteni semmiben sem. A király ezt látván, Edom király papjának s az izmaeli920