Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Költő László - Lengyel Imre - Pap Ildikó - Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannóniában
járások is. Az új módszerek gyors meghonosodását az magyarázza, hogy az eddigiekkel szemben teljesen újszerű és más típusú információkat képesek szolgáltatni a különböző korokban élt népességtöredékek biológiai jellegzetességeiről. A kémiai analitikai és szerológiai vizsgálatok célja - többek között - egy-egy temetőn belül a feltárt emberi csontvázmaradványok eltemetési időrendjének és feltételezhető genetikai kapcsolatainak a kiderítése. Jelen vizsgálat is ennek a két alapkérdésnek a megválaszolására irányul a Vörs-Papkert-B kora középkori temetővel kapcsolatban. Egy-egy temetőn belül a betemetkezések relatív időrendje az emberi csontmaradványok bizonyos komponenseinek (N-tartalmú anyagainak33, hamuanyagának34 meny- nyisége, a különböző [fizikai, kémiai kristályvíz35 formájában] kötött víztartalomnak) egymáshoz viszonyított mennyiségi értékeinek alapján számítható ki. Azért szükséges a különböző komponensek mennyiségi viszonyainak egyidejű összehasonlítása, mert így a csontszövet le- és átépülését több szempontból, pl. a talaj fizikai, kémiai hatásai és bizonyos biológiai behatások szempontjából is értelmezni lehet az eltelt idő függvényében. - Azaz, ha nagyjából azonos talajviszonyok közül (ez néha egy teljes temető területét, máskor csak egy adott szelvényét jelenti) napvilágra került, azonos szöveti szerkezetű (esetünkben mindig szivacsos felépítésű) csontminták kémiai összetételét hasonlítjuk egymáshoz, és ismerjük az egyedi (pl. nemi, elhalálozási korra vonatkozó, bizonyos kórfolyamatok okozta stb.) minőségi különbségeket is, akkor a temető abszolút kronológiai korától függetlenül lehetőségünk nyílhat arra, hogy következtethessünk a betemetkezések viszonylagos sorrendjére is36. Következtetéseink azonban mindig csak bizonyos valószínűségi intervallumon belül érvényesek, amelynek értékét célszerű mindig feltüntetni. A vörs-papkerti kora középkori temető feltárt részéből eddig mintegy 400 egyén vizsgálata történt meg. Az eredmények alapján három nagy időrendi csoportot lehetett elkülöníteni közöttük. A három nagy csoport elkülönítésének probabilitási szintje 0,70 > P > 0,80 (1. ábra). Az első kronológiai csoporthoz az összes vizsgált csontmaradványnak csak jelentéktelen, alig 5%-os csoportja tartozik. Ez a kis, önmagában zártnak tűnő népességtöredék kronológiád korát tekintve messze megelőzi a következő, középső nagy csoportot, amelyhez semmiféle szerogenetikai kapcsolat sem köti. A második nagy kronológiai csoportba az eddig vizsgált vázmaradványoknak közel 85%-a sorolható. Ez a mintegy 150 ± 30 év alatt eltemetett csoport 0,70 > P > 0,60-os valószínűségi szinten három időrendi alapcsoportba sorolható. A harmadik nagy kronológiai csoport betemetkezései rövid, mintegy 50 ± 20 éves megszakítással követik a középső nagy kronológiai csoport utolsó betemetkezését. A harmadik nagy kronológiai csoporthoz tartozók az összes vizsgált eset 10-12%-át teszik ki. Szerogenetikai szempontból ez a kronológiai csoport nyitottnak tűnik, bár a középső nagy csoporttal nem mutat hasonlóságot. Érdemes kissé részletesebben foglalkoznunk a középső nagy kronológiai csoporttal. Ennek legkorábbi alcsoportja feltehetően egy még másutt született generáció felnőttkorban elhunyt egyedeinek a betemetkezésével indul (2. ábra). Az alcsoportonként eltemetettek száma a második alcsoportban éri el a maximumot, majd az utolsó alcsoport temetkezésének idején úgy szűnik meg a temető használata, hogy maga a népesség még tovább él. A temetkezések valószínűleg másutt folytatódtak. Amikor az első alcsoport betemetkezéseinek a száma felfutott, azaz második generációja virágzásának az idején, akkor kezdtek el temetkezni a középső, második alcsoport tagjai. Ezek a betemetkezések mindjárt tömegesebben indultak, mint annak idején az első alcsoport esetében. Amikor a második alcsoport második generációja betemetkezéseinek számával megközelíti az összes, ehhez az alcsoporthoz tartozó betemetkezések felét, akkor az első alcsoport harmadik generációjához tartozók betemetkezéseinek száma kezd csökkenni. A második alcsoport utolsó, harmadik generációja idején általában jelentő905
