Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Költő László - Lengyel Imre - Pap Ildikó - Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannóniában
sen csökken a betemetkezések száma. Érdekes, hogy az első és a második alcsoport harmadik generációjához tartozók temetkezéseinek a száma akkor esik vissza jelentősen, amikor megjelennek a harmadik alcsoport első generációjának sírjai a temető területén. Úgy tűnik, hogy még tart az első és a második alcsoport utolsó generációinak egyre fogyatkozó létszámban történő betemetkezése, amikor már nyugvóhelyükre kerülnek a harmadik alcsoport első képviselői. A második alapkérdés, amire kerestük a választ, az az, hogy milyen szoros genetikai kapcsolatok tételezhetők fel a középső nagy kronológiai csoporton belül, annak egyes alcsoportjai között? A kérdés megválaszolása az alábbi módszerrel kísérelhető meg: a feltételezhető genetikai kapcsolatok megítélésére a Sokal-Lengyel-féle multifaktoriális, számítógépes elemzési módszert alkalmaztuk37. A módszer lényege, hogy a feltételezhető genetikai kapcsolatok kiszámításakor a sírok közötti távolságok mint súlyozott fontossági tényezők alapján a vizsgált temetőt sírhalmazokból álló területi egységekre bontjuk, majd az egyes régiókon belül különböző értékekkel rangsoroljuk a genetikai kapcsolatokat kizáró, vagy valószínűsítő egyedi biológiai jellegzetességeket. Pl. nem alkothatnak szülőpárt az azonos neműek, vagy nem vehet részt egy szülőpár kialakításában a reprodukciós korát még meg nem élt egyén, stb. Majd az ABO vércsoportok háromgénes öröklödési rendszerére a Hardy-Weinberg-szabály, ill a Mendel-féle dominancia, ko- dominancia és recesszivitás elve alapján38, míg a kollagén típusok esetén a kétgénes öröklödési rendszer szabályai szerint próbálunk következtetni39. Az adott temetőrégión belül a genetikai kapcsolatok szempontjából figyelembe veendő sírok közül számítógéppel, különböző valószínűségi szinteken lehet „család-struktúrákat” kialakítani. A kialakítható struktúrák közül a legnagyobb valószínűségi értékűt fogadjuk el, mint lehetséges „családot”. Ezt a módszert alkalmaztuk az ABO vércsoportok fluoreszcensz antitest módszerrel, valamint a kollagén-típusok radio-immunassay-val történő meghatározása után. így Vörs-Papkert kora középkori temetőjében több mint 40, minimálisan 0,60 > P > 0,50 probabilitási értékű genetikailag lehetséges egységet sikerült körülhatárolni. Ezek közül most hármat mutatunk be a legjellegzetesebbek közül. 41. csoport (3. ábra és 12. tábla) Az ábrán egy négygenerációs családstruktúra látható. A „családfa” törzsét a dédapa (352. sír) és a dédanya (353. sír) képezik, míg a törzs következő generációját leányuk (351. sír) alkotja. Az ő férje (307. sír) is ebben a temetkezési régióban nyugszik. Ennek a szülőpárnak (307. és 351. sír) három gyermekét valószínűsíthetjük (309., 310., 391. sír), akik közül csak egy, a 310. sírban nyugvó férfi élte meg a reprodukciós kort. Az ő felesége hiányzik a temetkezési körzetből, viszont itt található egy 3-5 éves kora között elhunyt leányuk (319. sír). Az apa (310. sír) és a leánya (319. sír) vércsoportadataiból kikövetkeztethető a hiányzó anya vércsoportja, illetve kollagéntípusa is. 45. csoport (4. ábra és 3. tábla) Bonyolult, kétgenerációs, inkább a horizontális síkban terjeszkedő családszövevény. Az első generáció két központi személyre épül. Mindkettő férfi. Az egyik (400. sír), akinek juvenis korban elhunyt, még gyermektelennek tűnő húgát (399. sír) is ugyanebben a temetkezési régióban találjuk. A 400. sírban nyugvó férfinak két felesége is valószínűsíthető. Időben az elsőtől, a 397/b sírban fekvő nőtől két infans I. korban elhunyt kislánya született (398. és 401. sír). A második feleségétől (405. sír) egy adultus kort megélt leányuk (406. sír) nyugszik ugyanebben a temetkezési régióban. Ez utóbbi 906
