Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.
hogy a támadás a Káspi-tenger mellett történt, mint ezt gyakran olvashatjuk a történelemkönyvekben, vagy mint Ammianus Marcelinus mondja (Kr. u. 4. sz.) a Balkánon, tehát Kis-Ázsia birtokbavétele után, onnan átkelve. Utóbbi valószínűsége kézenfekvőbb, mert Dareios is a Haemus hegység és az Istros között semmisítette meg a gotokat (Her. 4.93). Ha az Araxes, melyen Kyros átkelt, a Dunával azonos, úgy a gótok uralma alá tartozott a Déli-Kárpátokig terjedő terület is. Nem játszana szerepet a szkíta/magorok történetében, hogy Kyros fia Kambyses (529-522) Egyiptomot hó- doltatta, ha ott-tartózkodása idején a lázadó médeknek nem éppen a magier nevű törzséből jutott volna egy Smerdis (Smar-d) nevű előkelő a hatalomra. Uralma nem tartott sokáig, mert a perzsa Dareios és hat társa hamarosan meggyilkolták, nagy vérfürdővel továbbirtva a méd magiereket. A nap örömét a perzsák még Herodot idején is ünnepelték. Ugyanezidőben Kambyses is életét vesztette s Dareios (521—486) került csellel a perzsa trónra. 513 körül indított hadjáratot a szkíták ellen. (Her. 3.61.-87) Herodot 4. könyvében rendkívül sok adatot közöl Skythia népeiről, ami lehetőséget ad a határok megrajzolásához és az Alpoktól keletre fekvő Európában uralkodó politikai helyzet megítéléséhez. A perzsa veszedelem idején a szkíták egybehívták a tagállamokat, akiknek egy része megtagadta a harcban való részvételt. Ezek voltak az agathyrsok, nenrok, „emberevők”, melanchlainok és taurok, míg a többiek, agelonok, budinok, és szarmaták csatlakoztak a királyszkitákhoz (Her. 4.119), „akik azt hiszik, hogy a többiek csak szolgáik” (4.20). Az idézet arra enged következtetni, hogy a szövetségben való részvétel nem volt mindig egészen önkéntes, de a kapcsolat a „király szkíták”-hoz mégis laza volt, mert nem voltak kötelezhetők a hadbamenetelre. Az agathyrsokról tudjuk, hogy a mai Morava környékén éltek és a többi harci részvételt megtagadó nép sem más, mint a keletre való terjeszkedés idején a Kárpát-medencében maradott törzsek, akik most szemükre vetik a szkítáknak, hogy minek mentetek a perzsák ellen? Nenrok gyanúm szerint a nyir-ek; az emberevők más megnevezése a mezegótoknak, Thomyris népének. Herodot (1.216) mondja velük kapcsolatban: Ha egy /er/i túl öreg lesz, egybegyűlnek a hozzátartozók és más áldozati állatokkal együtt lemészárolják, megfőzik és megeszik a húsát, és nagy szerencsét/örö- met látnak benne. - A melanchlainok (mélák, meleg vagy Melanie a fekete amazon?) bizonytalan, esetleg a Meleg-hegy Fejér-megyében. A taurok Tordában, Aranyos szék mentére tehetők. A gelonok, a visszamaradt gall utódok, Galicia területén élnek a Vistula és Dnjes- ter, a budinok a Dnjester és Bug között, későbbi Podoliának nevezve. Nevük a médek törzséből származhat. A szarmaták északon magor-méd-amazon keverékek. A királyszkiták a magorok, vagy másként hungárok, akik Ukraina termőföldjeit birtokolják. Talán nem véletlen, hogy a perzsák saca-nak nevezik őket, s a szó a perzsa uralkodó címére (saca-sacha-saha) a sah szóra emlékeztet, aminek első viselői éppen a magorok lehettek ázsiai tartózkodásuk idején. A hadban résztvevő vezetőkből három nevet ismerünk meg: Idanthyrsos a főfejedelem, Skopasis szarmata, a harmadik Taxakis, akihez a budinok és gelonok csatlakoznak. A történet ismert, a perzsákat becsalogatják a mocsarakig, majd a háborút átviszik a Kárpát-medencébe. - A melanchlainok, „emberevök” (mezegótok) és neurok a szkíták és perzsák betörése idején nem nyúltak fegyverhez, hanem tele ijedelemmel északra menekültek” (Her. 4.125.), ami egy nagy európai tömegmegmozdulást jelentett. Egyedül az agathyrsek területe maradt azok ellenállása következtében érintetlen. Dareios a hadjárat kezdetén a Duna mentén már legyőzte a gotokat, akiknek menekülési útja csak Dunántúlon vezethetett keresztül. Uj menedékhelyeikre két megoldás kívánkozik. A közelben az első biztonságot adó vidék volt az Alpok, ott a bikát jelölő Tauer(us) nevek utalnak rájuk, másik a száka közösségre utaló S(a)can- dinávia, ahonnan generációkkal később létszámban megerősödve térnek vissza. Történetük onnan kezdve Jordanes elbeszéléséből ismert. Az elmenekült „szkíták, szákák” 883