Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.

nevének nyomát megtaláljuk még az Elba felső folyása környéki Szász-országban (Sach-sen), majd a távolabbi S(a)có-tiában.

Az egyesült keleti szkíták és a nyomukban járó perzsák útja a büntető hadjáratokkal együtt pontosan követhető a térképen. Jártak-e az erdő sűrűjében, Tordán?

Bartók Béla: Cantana Profana

3. Az ő édes apjuk / Várással nem győzte, / Fogta a puskáját, / Elindult keresni / Kilenc szép szál fiát. / Reátalált a szép nyomra / Hidnál csodaszarvas nyomra; / Szarvasnyom után elindult, / El is jutott hűs forráshoz, / Hűs forrásnál szarvasokhoz, / Féltérdre ereszkedett, / Hej, egyre rá is célzott.

Idanthyrsos király hívására erdélyi fiai nem jöttek. Mire az apa fogta, ha nem is épen puskáját, hanem nyilát, s behatolt a dpnai híd (?) közelében, amit Dareios építetett, a G(y)im-esi-hágón keresztül Erdélybe.

4. De a legnagyobbik szarvas / - jaj a legkisebbik fiú - / Szóval imigy felfelele: / „Kedves édesapánk, / Ránk te sose célozz! / Mert téged mi tüzünk / A szarvunk hegyére / És úgy hajigálunk / Téged rétről-rétre / Téged kőről-kőre, / Téged hegy- ről-hegyre, / S téged hozzávágunk / Éles kősziklához: / Izzé-porrá zúzódsz / Kedves édesapánk!”

5. Az ő édes apjuk / Hozzájuk így szólott / És híva hívta / És őket hívó szóval hívta: / .„Édes szeretteim / Kedves gyermekeim / Gyertek, gyertek haza / Gyertek vélem haza / Jó anyátok vár már! /...”

6. A legnagyobb szarvas / — Legkedvesebb fiú - / Szóval felfelelvén / Hozzá imigy szóla: / „Kedves Édesapánk, / Te csak eredj haza / A mi édes jó anyánkhoz. / De mi nem megyünk! / ...”

Magor nem bántotta Erdélyben maradt fiait. Herodot (4.23) leírást ad a köves és zord országról, akiknek lakói saját nyelvüket beszélik, (nem érte őket más befolyás) és szkita viseletét hordanak. „Senki emberfia nem bántja ezt a népet”. A perzsa hadak névjegye az ország határvidékén, Herodot leírása alapján a Persányi-hegység- ben található az Olt mentén.

Hosszú ideig tartott a szkiták haditerve szerinti csalogató-üldöző játék, és nem akart véget érni. Dareios követet küldött Idanthyrsoshoz az üzenettel: „Hozz Uradnak földet és vizet, mint ajándékot és jelenj meg nálam megbeszélésre” (Her. 4.126-127). - A 9. századi magyar honfoglalás idején majd ugyanígy hangzik a megadásra szóló felszólítás a bolgárok vezéréhez. — Mikor a szkiták a „megadás” szót hallották, méregbe jöttek (Her. 4.128.) Tovább űzték a játékot a perzsákkal, akik végül is a sáka néptől a Meott-is mellett sakk-mattot kaptak. A sakk állítólag perzsa találmány.

Dareios egy éjszaka sötétjében elhagyta táborát. (Her. 4.135.): „Otthagyta a harc- képteleneket és seregének azon részét, akiknek elvesztése a legkisebb fájdalmat okozta számára, akikkel elhitette, hogy a skyták megtámadására vonul ki s ezek őrizzék a tábort.” A hadjáratra a perzsa uralkodó 7-800.000 főből álló hadat vitt magával, amely a perzsa „felső tízezeréből és nagy tömegében a birodalom legyőzött népeiből tevődött össze (20 tartomány/satrapa, 71 adózó nép). A visszahagyottak létszámát illetően különböző adatokat találunk, választhatunk 8 vagy 80 ezernyi fő között, míg az utóbbi tíz százalék valószínűbb, ha Herodot adatai a valóságnak megfelelnek.

„Másnap virradatkor ismerték fel a visszamaradottak, hogy Dareios becsapta őket. Kezeiket magasba emelve megadták magukat a szkítáknak és elmondták, hogy mi történt.” (Her. 4.136.) A történet további része közismert, a perzsáknak sikerült egérutat nyerniük. - Herodot nem ad további felvilágosítást, hogy mi történt a visszamaradottakkal. De kit érdekelt volna annak idején a történetük? Kérdezzük mi az utókorból, hogy melyik népi egység kerülhetne elsősorban gyanúba, akikért nem fájt Dareios szíve, hogy visszahagyja őket Skythiában?

A legközelfekvőbb gondolat, hogy megszabadulni igyekezett a lázadó médek legfiatalabb törzsétől, a mágierektíA. Az ok már fentebb említésre került. Dareios gyil884