Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Az új tasmán szótár (hangjáték)

ŐRMESTER Erre ök... elkezdtek ki­abálni. PARANCSNOK Mit? ŐRMESTER Hogy: íialjon ki velük együtt a nyelvük is! Mármint az ő nyelvük - ővelük! Haljon ki. Azt akar­ják. Ilyen gonoszul. Direkt láttam, ez rosszindulat. Csakhogy ne legyen szó­tár, inkább haljon ki... Hát akkor ve­résben részesítettem őket. Mert nem pTtptfpm nlfpt PARANCSNOK Ez jó! Nemcsak a felet­tese parancsát nem érti, hanem még a tasmánokat se! Mit nem értett, ma­ga szerencsétlen? ŐRMESTER Hát ugye én nem akar­nám, hogy az én nyelvem kihaljon... Egy cseppet se akarnám. Hát ez nem fért a fejembe. Ez a konokság. Hogy akarhatnak ilyet? Hogy kihaljon a nyelvük. Hát akkor verésben... PARANCSNOK Tudom, részesítette őket. Ahelyett, hogy megértette volna őket! De hát mit nem ért? ŐRMESTER Semmit. Ha azt akarjuk, hogy kihaljon a nyelvük, akkor minek kell a szótár? Ha meg azt akarjuk, hogy a nyelvük éljen, minek kivégez­tetni őket? PARANCSNOK Ostoba! Egyszer már elmondtam: a halott népek, nyelvek segítenek bennünket abban, hogy túl­éljük az időt, érti, a nagy időt! A velük való foglalkozás! A díszünnepségek, konferenciák - nekik, róluk... Meg­annyi emberi foglalatosság! Kitölti az _ időt! ŐRMESTER Hát az élőkről nem lehet konferenciát... PARANCSNOK (szavába vág) Nézze, maga ostoba fajankó! Mindeddig azt hittük: a tasmánok kihaltak. Erre ki­derült: nem haltak ki. Még él jó né­hány példány... csak hibernáltak, mint a baktériumok a jégben... Az An- tarktiszon vagy hol! Várják a napsu­garat és nyújtózkodnak egyet, mint a medvék. Ásít egyet a nyelvük, a szo­kásrendszerük, az emlékezetük, és kezdik elölről a történelmi aknamun­kát! Hát ez óriási veszély! Tudja ma­ga, hány nép lakja a földet?! Hány nyelvet beszélnek? Nagy szám, hatal­mas szám, őrmester! Hát nem elég, hogy állandóan új népek bukkannak fel?! Hol itt, hol ott... új országok! Mi lesz, ha a régi halott népek, nyelvek is feltámadnak?! A hettiták... meg a töb­biek... Vagy maga még a hettitákkal is ilyen szótárügybe akar keveredni?! ŐRMESTER (rémülten) Isten őrizz, uram! PARANCSNOK Tehát: halott népeket és halott nyelveket akarok, illetve: a világ­ban halott népeket, egyetemeinken pedig élő nyelveket! Mert mint tanulmányaink tárgya, ezek tulajdonképpen élő nyel­vek, érti, őrmester... De a népükre nincs szükség. A Föld kicsi. Maholnap még mi is felrepülünk a Holdra, vagy a Marsra a lakáshiány miatt... ŐRMESTER Na látja, ezt is kiabálták! PARANCSNOK Kicsodák? Mit? ŐRMESTER Hát ezek a haldoklók. A tasmánok. Azt kiabálták nekem: az új bolygók hegyeit, völgyeit a halott né­pekről, nyelvekről kell elnevezni, hogy emlékezzen az emberiség... na hall­ja,... hogy emlékezzen, milyen áron ju­tottak a rakéták fel oda... Hány népet kiirtottak... addig... míg a Holdra fel­jutottak. Na, ilyesmit kiabáltak. Meg azt: nekik is joguk van a Holdhoz, mert ök is beszéltek a Holdról a nótá­ikban... vágytak a Holdra és megjósol­ták ők is, hogy egyszer feljutunk oda... Na, ilyeneket kiabáltak... Hát akkor ne részesítsem őket... PARANCSNOK Persze, jogalapot for­málnak mindenre... Maholnap a föl­dekre is! Majd területet kérnek! Etni­kai határt! Legrosszabb esetben kon­föderációt! Maholnap követelik, nyis­suk meg a Kihalt Népek Nagykövet­ségét! Mondjuk a Hettita Nagykövet­séget! ATasmánt! Esiesznek terroris­táik is! Hát kell ez nekünk? Nem kell! A szótár kell, az írott történelmük kell - de ők nem kellenek! (kis csend) ŐRMESTER Meg egy cetlit is elkoboz­tam tőlük... Itt van ni... PARANCSNOK Miez? ŐRMESTER Tasmán szavak helyett ezt írták a cetlire... PARANCSNOK (mormolva olvas) Azt akarják, hogy az állam nyelvén beszél­840

Next

/
Thumbnails
Contents