Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Az új tasmán szótár (hangjáték)
jünk. Miért? Mert, ha saját anyanyelvűnkön beszélünk, amit ők nem ismernek, azt gyanítják: összeesküvést szövünk ellenük. Ez a veszély kétségtelen fennáll mindaddig, amíg a kisebbség jogait nem szavatolják az egész világon. ŐRMESTER Na, ilyeneket írnak! Hát akkor ne részesítsem... PARANCSNOK Úgy, hogy nem ostobák! Mint némelyek, (jelentőségteljesen) Hát talán mi önzetlenül őrzünk meg nyelveket? Ismerünk meg más népeket? Szokásaikat? Igenis, ellenőrizni akarjuk őket saját nyelvükön is... Egy egészséges, világot átfogó cenzúrára törekszünk! Mért nem tudják ezek a kis mitugrász népek, hogy a bizalom alapja részünkről a komoly ellenőrzés! Azért bízunk meg bennük, mert ellenőrizhetjük őket. Es ők azért bízhatnak meg bennünk, mert mi nagyon komolyan ellenőrizzük őket! Tas- mánok! Hettiták! Még holtukban is felforgatnák a rendet! (kis csend) Nem, nem lesz itt soha Hettita Nagy- követség. Sem Tasmán Nagykövetség. Ebből nem esznek a feltámadás reményében élők! Micsoda háború lenne itt... (megborzong) A hettiták serege nekünk jönne... Tesub isten fiai... Labar- nass király az élükre állna... szinte látom... Vagy feltámadna Lalla Brookh, az utolsó tasmán, s ezekkel a megbúvó jégbacikkal sereget alkotna... És minden kiirtott néppel... Veszélybe jutna a Föld, a világ! Micsoda rémálom! ŐRMESTER Akkor most én mit csináljak, uram? PARANCSNOK Én elmegyek. Maga szépen behozza őket ide... A rácsos nagyablakon át figyeli őket... És hagyja, hogy alkossanak. Időnként azért elsétálhat a korbácsával az ablak előtt. De mindezt megnyugtatóan. Mintha mások ellen őrizné őket. Mintha a korbácsa a külső ellenség miatt volna magánál. Ez borzasztóan fontos. Itt sok a papír, ceruza, toll... Unalmukban majd csak hozzákezdenek ahhoz a szótárhoz... Nos, én elmentem. Maga pedig hozza be őket... de semmi brutalitás! (kis csend) ŐRMESTER Na, tessék ide befáradni. Nem bántja senki magukat. Van itt papír, ceruza elég... Látják? A többiek könyörögnek, hogy adjunk nekik papírt. Maguknak meg nem kell... Hát szép ez? Na, jó munkát... És ne feledjék: Ki ágyát este későn veti, Ki a szorgalmat szereti, Ki a nagyobbnak szót fogad - Annak Isten mindent megad! Na ezt jól jegyezzék meg. (csend) TASMÁN FÉRFI (a továbbiakban férfi) Ó, Lala Brookh! Te már egy távoli bolygón gyűjtőd sereged, hogy feltámadjon ismét földi hazánk! Segíts meg minket! Küldj hadakat... TASMÁN NŐ (a továbbiakban nő) Küldj bármit, akár repülő csészealjat is... Mutassátok meg a gyilkosoknak! FÉRFI Majd lezúdul egyszer a földre az űrből minden kihalt, elpusztított nép fia! És visszakövetelik földjeiket! A régi jogot! NŐ Ó, tasmánok istene! Ments meg a további szenvedéstől... Csupa egy seb vagyok... Kicsúfolnak... Ádámnak és Évának neveznek minket... Almát dobálnak felénk... Kígyó helyett korbács suhog... FÉRFI Véres a szemem. A szám felhasadt. A csontjaimat összetörték. NŐ Érzem, nem bírom tovább. Félek. Még egyszer nem verhetnek meg... FÉRFI Ha még egyszer megvernek, talán elgyengülünk. Akaratunk elpor- lik. És azt tesszük, amit ők akarnak. NŐ Szótárat írunk az elnyomóknak. Hogy még jobban leigázhassanak minket. Megismertetjük őket szokásainkkal, hogy lássák gyenge pontjainkat: hova mérhetik a halálos csapást. FÉRFI Miért mutatjuk nekik, mint Szent Sebestyén teste: hova lőjék nyilaikat... Miért? Miért mutatjuk meg testünk, szellemünk anatómiáját: ide lőjetek! Miért vagyunk ostoba Akhil- lész, aki az ellenségnek megmutatja sebezhető pontját... NŐ Egész testünk Akhillész-felület 841
