Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Varga Imre: "Bízom az igazság mindenhatóságában" - beszélgetés Kocsis Istvánnal)
ben nyoma sincs annak, hogy a Trianon előtti Magyarországon a román felekezeti iskolákban magyarul kellett volna tanulni a történelmet, a földrajzot és az alkotmánytant, Anghelescu a törvényt szépen meghamisítja. Egyszerűen: ahol a törvényben az áll, hogy a nemzetiségi iskolákban Magyarország történelmét, földrajzát és alkotmányát a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv szerint és az általa engedélyezett tankönyvekből kell tanítani, Anghelescu merészen úgy fordítja, hogy magyar nyelven kötelező tanítani; tehát a törvény szerint a nemzetiségek anyanyelvén, de engedélyezett tanterv szerint kellett tanítani az illető tantárgyakat, de mivel Anghelescu a saját agresszív törekvéseit ennyivel nem igazolhatná, maga talál ki egy elrettentő Apponyi-lexet. És tényleg csak annyit hamisít, hogy a tantervet felcseréli a tanítási nyelvvel. Ahol az van, hogy tanterv szerint, ő következetesen és céltudatosan azt olvassa, hogy magyarul. És Anghelescu győz: a Nép- szövetség egyetlen tisztségviselőjének sem jut eszébe, hogy tanulmányoznia illene az eredeti Apponyi-lexet is. És a Népszövetség határtalanul jóhiszemű és határtalanul hiszékeny — vagy inkább határtalanul felületes? - főtisztviselői nemcsak felmentik őt, de áldásukat adják a románosító iskolapolitikájára. S még ma is a meghamisított Apponyi-féle törvényre hivatkoznak politikusok és történészek közül sokan, és senki számon nem kéri tőlük, hogy miért cserélik fel az Apponyi-lexet az Anghelescu-lex- szel. De nemcsak az Apponyi-féle törvényt hamisítják meg, hanem az egész kort. A közelmúltig e kor meghamisításában magyar történészek közül is cinkosai néhányan a román és szlovák történészeknek. Tekintsük át vázlatosan e kérdést. Menjünk vissza az 1868-as nemzetiségi törvényhez, hisz ezt is durván meghamisítják. Persze a nemzetiségi törvény különös sorsa, hatása nem fogható fel egykönnyen. Fogadtatása sem. Hiszen a magyar nemzeti hegemóniával szembeforduló liberális szellemiségű törvényt - a kor és az utókor meglepetésére! - egyhangúlag szavazzák meg a magyar nemzetiségű képviselők, de kivonul a teremből 16 román - és 8 más nem magyar nemzetiségű - képviselő. Miért tiltakozik vajon a 16 román képviselő? Nem könnyű erre a kérdésre, a román-magyar viszony történetének egyik legfogasabb kérdésére válaszolni. Maga a törvény úgy biztosítja a nemzetiségek kollektív jogait, önvédelmüknek mind politikai, mind gazdasági feltételeit, felekezeti és világi önigazgatásukat, hogy teljes mértékben tehetetlenné tesz bármily esetleges asszimiláló törekvést. loan Slavici, a román irredenta egyik legjelentősebb alakja is tanúsítja visz szaemlékezésében, hogy ha román jegyző fellépett a nemzetiségi törvényt megsértő magyar alispánnal szemben, akkor minden esélye megvolt a győzelemre. Ilyen körülmények között miért fordultak már 1868-ban a román politikusok a magyar nemzetiségi törvény ellen? Mert a nemzetiségi törvény megbecsülése nem fért össze a román irredenta mozgalom céljaival. Ez irredentáról mennyit tudnak a korszak magyar kormányai és törvényhozása? Igen sokat. És azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a dualizmus kori magyar kormányok az irredenta mozgalmak fokozódó tevékenysége ellenére sem emelik államvallássá a nacionalizmust, azaz nem állítják félre a magyar nacionalizmus útjában álló alkotmányt, nemzetiségi törvényt, közjogot a (fóleg sajtóban, kevésbé a parlamentben megnyilatkozó) nacionalisták nyomására. A Tisza Kálmán kormánya végzetes hibát követ el, amikor a magyar nyelvnek tantárgyként való oktatására vonatkozó törvényjavaslatát benyújtja a törvényhozói hatalomnak, de nem jár el törvénytelenül, és nem a magyar nacionalizmus ösztönzésére cselekszik, hanem válaszképpen az irredenta mozgalmak tevékenységére. Magatartása tehát nem azonosítható a mai román kormányéval, amely képtelen szembeszállni a szélsőséges román nacionalisták terroijával. Ezért ha a mai dákoromanizmus hívei igazolás, felmentés reményében hivatkoznak a kiegyezés kori magyarországi politikai életre, előbb meghamisítják. Mint tették és teszik az Apponyi-féle oktatási törvénnyel. A magyar nacionalizmus teszerinted csak mítosz...? 831
