Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)

egyáltalán nem találja visszatetszőnek a műveletet (mert kíváncsi), harmincharmincöt százalékuk pedig egyenesen kezdeményezőkészséggel bír e tárgykörben. A legdemokratikusabb nőszavazásnál viszont legott kiderül, hogy ha száz nő közül egy is bevallja semminemű kifogását, akkor a másik kilencvenkilenc (itt a maradék kettő is nyugodtan beszámítható) mindjárt perverzét, ne adj isten: kurvát kiált. Na már most akkor hogyan is állunk, tette fői a kérdést magának Hüvely Mátyás, a válasz pedig az volt, hogy nem kell szociologizálni. A nő maximális megértésének tanulmányozásában Hüvely tehát kiejtette érdeklődési köréből ezt a módszert, mint szűzlány8 a szájából a fa..., no igen, kedves elpiszkolódott fantáziájú hölgyolvasóm, a falatot.

A szabadpiaci árak csillagoség-szintje egyáltalán nem érintette Hüvely nemi életét, merthogy bár már csak drága s mégdrágább kurva akadt a flaszteren, de maradt még elég a legdrágábból, az ingyenesből is, akiket nem fertőztek meg a rút anyagiak. Az is a nyugati stílusban atomizálódó társadalom egyik vetülete, hogy számukra - kedvszegett férjükön kívül - még csak egy lerobbant sponzorstrici sem akadt. Ez lett aztán az egyetlen amatőr tevékenység e profízálódó világban, mely nem volt egészen halálra ítélve: műkedvelő latrok és amatőr lotyók természetbeni cserekereskedelme virágzott halkan a hivatásosság árnyékában, hogy mentsünk át azért valamit a szocializmus üdvösnek bizonyult hagyományaiból is. Mert ma, amikor ugyebár egy valamirevaló béligás csatár csak nehéz pénzekért rúgja seggbe a lasztit (s azt is rosszul), egy valamirevaló áligás félj ezt ingyen is megteszi kajtár feleségével. És jól.

Utóirat a nemiséghez. Elkeseredésében Hüvely Mátyás okleveles lator meg akarta írni emlékiratait az ifjúság épülésére, de rövidesen be kellett látnia, hogy az ifjú nemzedék mérhetetlenül ugyanannyit tud, mint szerénytelensége. A kutyafáját, taknyos kölykei, folyt. köv. Folytassátok.

De az ebanyjukat, időközben rájöttek, hogy tapasztalataikat inkább gyü- mölcsöztethetik édenibb külhonokban, mint e pénz-pia-pina szentháromságától elhagyott hazában, s csupán az maradt itthon, akinek vagy hiányzott mindkét lába, vagy két élete lévén9, a másodikra sandítva gondolt csak a kivándorlásra. A legkisebb Hüvely Mátyások is fölcsomagoltatták anyukájukkal kalotaszegi iszákjukba a maradék hamuba sült dobostortát. Erről beszéltek mások, sokat.

8 Vonatkozó ismeretekért lásd szintén Temesi Ferenc Porát

9 Király László: „Elvégre kétszer élünk!0

815