Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)

főtéren, akármelyik vaginálisan-análisan-orálisan ajánlkozó hajadontól és hűséges sponzorától.

Hogy egy elcsépelt hasonlattal éljünk, az elkövetkező időkben úgy nyíltak a bóvlit és lejárt szavatolási határidejű árut forgalmazó boutique-ok, bizományik, kiskocsmák, félhivatalos bordélyok és egyebek, mint költői nyelvezetben a cenzúra utáni első szóvirág. A pultok és söntések mögött feleségek mosolyognak, néha be-betérnek gyarapodásukat szemlélni a férjek is. Ők is mosolyognak, mosolyuk valahogy régi pofonokra emlékeztet. Erről ők tudnának a legtöbbet mondani.

Hüvely Mátyás egy ideig számolgatott. Egyetlen sétája alkalmával egyetlen főtéren öt, tábla mögött lézengő éhségsztrájkolót, a jobb utcasarkokon hat- százötvenkilenc-hétszázharminckét vitatkozó, háttérbe szorított politikust, a volt New York sarkán tizenhárom-huszonhét üzletszerűen kéjelgő munkáslányt és hat stricit számolt össze. Már javában állt az infláció, úgyhogy a selyemfiúk jobb híján egymásnak ajánlgatták védenceiket, s ezen jól el lehetett röhécselni. Ök nem voltak palik egymásnak, a paliknak pedig éppen nem volt pénzük. Pedig a legolcsóbb mulatság még mindig az volt, ami a Vorspiel és a Nachspiel közé ékelődik a nemi élet teljességében. Családban. Erről egy fólvilágosultabb munkásasszony még többet is tudna kéjnyögdé- cselni.

Tovább számolgatván, Mátyás megolvasott a televízióban tíz-húszezer bányászt, ünneplő bányászruhában és ünneplő szerszámokkal, akik feljöttek a fold gyomrából a lapályra egy kis magaslati levegőt s vért szívni. (Lásd még: bányarém.) A kúra kellemetesnek bizonyult, de nem lett rendszeresíthető, mert másodszor már nemcsak ők ütöttek, hanem volt védenceik is, vissza, akik erről mérhetetlenül többet tudnának dalolni, hogy aszongya: „Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd”.

Faluról a parasztok jöttek be a városra, meglátogatandó ott élő egyetemista fiaikat-leányaikat. A kis pernahajderek éppen anyanyelvű egyetemet követeltek, s hogy, hogy nem, mindegyik vegyes házasság gyümölcse lévén, a látogatóba érkező elvszerű atyák által szigorúan megfenyíttettek randalíro- zásért, azzal az ősi családatyai felkiáltással kezdetvén a nevelés, hogy: a kurva jó bozgor anyád istenit, édes fiam-leányom! Csakhogy az ebugatta kölykei s idősebb dolgozó testvéreik nem tartották be a negyedik parancsolatot, úgyhogy egyes családok kézenfogva járogattak egy ideig a járóbeteggondozóba. Már akinek maradt még jártányi ereje. A fogorvosokat nemigen vették igénybe ez idő tájt, jegyeznénk meg, de erről majd többet a fogorvosok.

812