Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)
Hüvely Mátyás ugyanekkor gyermekpszichológiával foglalkozott, s rájött, ha egy, a fejlődésében némiképpen visszamaradt gyermeknek nem jut sikerélmény, akkor a sarokba vonul duzzogni, egyre hajtogatván: szép vagyok, okos vagyok, bátor vagyok, délceg vagyok, vitéz vagyok, türelmes vagyok, türelmes vagyok, nagy-gyon tür-relmes vagyok és naggyon ssssssssszelíd, excelent vagyok, nemaipomenit vagyok, formidabil vagyok, etc. Ugyanez a csodagyerek, ha sikerül eloroznia vagy megkapnia a másik játékát, addig hangoztatja, hogy örökre az enyém, pe veci este a mea jucárie, az én ősöktől örökölt játékom, az én elidegeníthetetlen tulajdonom, amíg már maga is elhiszi. Vagy azért, mert maga sem hiszi. Vagy... vagy amíg a felnőttek el nem veszik tőle s oda(-vissza) nem adják. A felnőtt társadalommal való párhuzamról itt értekezzenek a politológusok és politikusok, mert Hüvely Matyi nem politizál. Csak a kisebbrendűségi tudatban szenvedő gyerekeket figyeli, tehetetlenül. Közben mondikál magának, hogy vigasztalja a szóbanforgó gyerekeket, hogyaszongya: az én (hím)vesszőparipámat is más lovagolja, de nekem legalább így kellemetes. Erről bővebben a beígért, pornográfiáról szóló passzusban. A pap a CIA, az elnök a KGB embere, mondták a legéberebb hazafiak, de szavuk elvész a történelem zsivajában. A CIA - köztudomásúlag - nem élte túl Keneddyt, a KGB pedig a nagy keleti szomszédot, merthogy ezek rövid távra vannak tervezve, nem támogatják soha egymást a kis hülyék, s oly egyszerű leváltani/kicserélni őket, mint egy rongyos külügyminisztert vagy számvevőtisztet. Időközben a testvéri tankok kivonultak innen-onnan, családi harckocsik tartottak hazafelé, magyarul beszélő tadzsikokkal, az ágyúcsövekben erdőnyi zöldlombbal, a katonák szívében pedig az elvesztett ide- genség sajgó érzetével. Főtt a feje az otthonmaradó őslakóknak, hogy mit kezdjenek a hagyatékkal, aztán kiárusították az angyalbőrt, a kincstári bakancsot, a kiherélt tankot (kerti törpének); csak a földalatti repülőterek kérdésében volt némi fonnakadás; később ez is megoldódott gépkocsiparkolók képében, minden kifutópálya végén nyílt egy-egy bizományi, tele muzeális értékű kalasnyikowal, a rászorulók számára, akikből egyre több jelentkezett. Arrajártában Hüvely Matyi is szeretett volna szert tenni néhány kisöbű ma- singeverre, de senki sem tudta pontosan útbaigazítani, hol találhatók ezek a közszemlére és szabad megvásárlásra kitett eszközök. Végül beérte volna egy ócska gázpisztollyal is, hogy távol tarthassa magától a szeretője felé vezető sötét, rögös és bűnös úton azokat a nemkívánatos személyeket, akik többnyire tűzkéréssel indítják öklüket a gyanútlanul dohányzó dolgozó orcája felé, ha már van pofája éjnek évadján csatangolni. Rendőrért kiáltani ilyen esetekben teljesen reménységes volt, mert - a jobbik esetben - éppen nem voltak kéznél, rosszabb esetben meg éppenhogy kéznél voltak, s akkor még tőlük is inkasszálhatott az óvatlan adófizető polgár. Hüvely ennek tudatában is hűségesen frekventálta a rögös (és bűnös) úton soros szeretőjét, akármilyen jeges eső és veserúgás esélyének kitéve nem éppen elrettentő színvonalú karatetudását. Óh, szerelem, kicsiben és bronzban! sóhajtott fól Hüvely, aki akkoriban épp kisplasztikával foglalkozott, domborulatokat és homorulatokat 813
